Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 6. (Budapest, 1954)
SOÓS GYULA: Ferenczy István érméi
mozdulat ezzel minden nehézkességét elveszti. Az első vázlat drapériája lapos felületeket alkotva esik végig a test mellett, míg a második vázlaton már lendületesen fodrozódik. A test formái is sokkal finomabban részletezettek a mi bozettonkon. Nagyon valószínű tehát, hogy a budapesti darab ennek a kis 27 cm-es heiligenkreuzi vázlatnak 10 cm-rel nagyobb méretben kivitelezett, finomabb agyagból megformázott, tökéletesebb megfogalmazása. Ez a vázlat tiszta formáival mintául szolgálhatott volna a kőbe való faragáshoz is. Hitelesen Giovanni Giuliani által készített kőatlaszokat csak a bécsi Liechtenstein-palota 1705-ben vagy 1706-ban elkészült, Minoriten Platz-ra nyíló kapujáról ismerünk. 3 Ezeken a már gondosan kivitelezett atlaszokon bizonyítható leginkább, hogy a mi atlaszunk részletformái mennyire Giuliani kezére vallanak. Az öblöknél apró ráncokban rendezett és a jobb comb mellett bárom hullámban leomló drapéria szinte azonos mind a két szobron. A Liechtenstein-palota bal atlaszának (30. kép) tartása főbb vonásaiban szintén megegyezik szobrunkéval, az eltérések azonban lehetetlenné teszik, hogy bozzettonkat a kivitelezett atlasz közvetlen mintájának tekintsük. A Liechtenstein-palota atlasza múzeumunk terrakotta vázlatától eltérően jobblábával előrelép, törzsét jobbra fordítja, balkarjával pedig feje felett tartja a terhet, miközben könyöke előrenyúlik. Mindez az erősebb térbeliséget és a szobornak lendületesebb megfogalmazását jelenti. A mi darabunkkal kapcsolatba hozható nagyobb heiligenkreuzi vázlat 4 (26. kép) és párdarabja köztudomásúan a Liechtenstein-palota számára készült. Mint már említettük, nagyon valószínű, hogy a budapesti vázlat az először említett kisebb heiligenkreuzi bozzettonak közvetlenül a kivitelezésig érlelt, de kivitelezésre nem került változata. A munka további folyamatát pedig úgy rekonstruálhatjuk, hogy a művész ezeket a terveit újrafogalmazta. Az újrafogalmazásnak nyers stádiumát jelenti a nagyobb heiligenkreuzi vázlat, amelynek párdarabja is megvan. Ez a lendületesebb változat került szinte változtatás nélkül a Liechtenstein-palota kapujára. Az osztrák szakirodalom stíluskritikai alapon Giulianinak attribuálja az 1713 és 1716 5 között épült Kinsky-palota lépcsőházának szobrait. 6 A kapu baloldali atlasza szintén budapesti darabunk változata (29. kép). De nemcsak Giuliani atlaszai mutatnak rokonságot bozzettonkkal, hanem szobrunk arctípusa is olyan jellegzetességeket mutat (31. kép), melyek Giuliani számos hiteles művén is előfordulnak. A heiligenkreuzi Krisztus és Magdolna csoport Krisztus-arcát 7 és a bécsi Barockmuseumban lévő Szent Sebestyén arcát (32. kép) összehasonlítva atlaszunkéval, a következő közös sajátosságokat állapíthatjuk meg : egyenes homlok, aránylag hosszú, egyenes és mégis erősnyergű orr, a szemüregből hangsúlyozottan kidomborodó szemek, kicsi, enyhén lefelé görbülő száj és laposan megformált oldalsó arcfelületek. Giuliani-bozzettonk távolabbi provenienciáját keresve, megállapítható, hogy Delhaes István műgyűjtő hagyatékaként került a Nemzeti Múzeumba 3 Tietze, HL : Wien. Wien und Leipzig, 1931. 414. 43. sz. Thieme-Becker: Künstler-Lexikon. XIV. 206. Leipzig, 1921. (E. Tietze-Conrat). 4 österreichische Kunsttopographie. XIX. 220. 12—13. sz. 6 Tietze H. : id. m. 413. 36. sz. «Thieme-Becker: id. h. 207. (E. Tietze-Conrat). 7 Österreichische Kunsttopographie. XIX. 135. 69. kép.
