Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 6. (Budapest, 1954)
ESZLÁRY ÉVA: Giovanni Giuliani atlasz-bozettoja a Szépművészeti Múzeumban.
GIOVANNI GIULIANI ATLASZ-BOZZETTOJA A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN 1951-ben XVIII. századból való, érdekes barokk atlasz-bozzetto került az Országos Történeti Múzeumból a Szépművészeti Múzeum Régi Külföldi Szoborgyűjteményébe (28. kép). Ez a terrakotta vázlat 37 cm magas, csak előés oldalnézete van kidolgozva, hátoldala üreges. A szobor erőteljes, fiatal férfiaktot ábrázol. Testének középvonala a főtengely körül enyhe S alakban hajlik meg. Testsúlya ballábára nehezedik, jobblábát térdben behajlítja. A kontraposzt következtében erősen felemelkedő és kidomborodó bal csípője és lehajló bal válla között felsőteste oldalra hajlik. Csípőre tett jobbkarjával törzsét rögzíti, másik karjával és kezével pedig nyilván teher alatt lehajló fejét támasztja. Az alak jobboldalán fejtől a földig drapéria omlik le, amelynek messze előrenyúló sarka két ellentétes esésű öblöt alkotva vetődik át a jobbkézen és a combon. Bal bokáján bilincset hord, és a másik bokán is valószínűleg elveszett bilincs nyoma látszik. A finoman részletezett izomzat és az apró redőzetű drapéria a barokk szobrokra jellemző festői fény-árnyék hatást idéz elő. A hátoldal kidolgozatlansága azt mutatja, hogy épületdekoráció számára készült vázlat, a tehertartó mozdulat kétségtelenné teszi, hogy architektúrát alátámasztó atlaszról van szó. A szobor alkotójának meghatározásánál elsősorban azok a művészek jöhetnek számításba, akiknek szokása volt terrakotta-vázlatot készíteni. Ez az eljárás ugyanis nem terjedt el általánosan a barokk szobrászok körében. A barokk bozzettok mesterei között Giovanni Giulianitól ismerünk három olyan atlasz-vázlatot, amelyek közül kettőnek múzeumunk darabjához való hasonlósága szembeszökő. Ezek a vázlatok Heiligenkreuzban vannak a kolostor múzeumában. 1 A kisebb heiligenkreuzi atlasz-bozzetto 2 27 cm magas (27. kép), anyaga szemcsésebb, nyersebb, mint múzeumunk darabjáé. Az alak lábtartása : a lábfejek majdnem egyvonalban való elhelyezése, a nyugodt, statikus állás és a test vonalvezetése a mi atlaszunkéval azonos. Alapjában véve azonos a csípőt rögzítő jobbkar és a fejet vízszintesen támasztó balkar helyzete is. A teher a két szobron nemcsak a vállra, hanem a derékszögben meghajló fejre is nehezedik. A fürtös fej, a szobor jobboldalán a fejtől a földig leomló drapéria, melynek sarka rávetődik a jobbkézre és a combra, a finoman részletezett izomzat, a baloldali csípő erős kihangsúlyozása a részleteiben is azonos elgondolást bizonyítják. Lényeges különbség nincs is a két vázlaton. Az eltérések inkább arra mutatnak, hogy a mi bozzettonk a heiligenkreuzi vázlatnak későbbi tökéletesített megismétlése. A művész a zömök, széles test arányait megnemesíti. A fejet oldalról megtámasztó balkart a fej teteje felé emeli, úgyhogy a kéz már nemcsak a fejet támasztja meg, hanem az ujjak a terhet is rögzítik. A 1 Az élete végén laikus fráterként Heiligenkreuzban dolgozó Giuliani a szerzetesrenddel kötött szerződés értelmében modelljeit a kolostorra hagyta. 11 g : Fischer von Erlach. Wien, 1895. 407. —• A heiligenkreuzi atlasz bozzettok fényképét a Bundesdenkmalamt volt szíves kérésünkre megküldeni. Ugyancsak tőlük kaptuk a Kinsky-palota kapujának fényképét, amely Dr. Eva Kraft felvétele. 2 österreichische Kunsttopographie. XIX. Wien, 1926. 224. 122. sz.
