Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 6. (Budapest, 1954)
CZOBOR ÁGNES: Megjegyzések Jan Muller egyik kompozíciójához
azzal magyarázza a rajz és a kép kompozíciójának különbözését, hogy a festmény már — Tintoretto és Veronese hatása alatt — Olaszországban készült. A Tintoretto hatás valóban felismerhető Schönfeld képén, de ebben az esetben nem kellett egyenesen Tintorettóból merítenie. Mi Tintoretto hatását érezzük Jan Muller metszetén is. De Roever 7 Jan Muller hagyatékának ismertetésénél olaszországi látképeket is felsorol és felteszi a kérdést, hogy vajon járt-e Jan Muller Olaszországban? Nagyon valószínűnek tartjuk, hogy Jan Muller is, mint annyi németalföldi kortársa, csakugyan megfordult Olaszországban. Ezt nemcsak a Belsacár-lapon érezhető erős velencei hatás teszi valószínűvé, hanem az a körülmény is, hogy Jan Muller Harmen Mullernek, a híres amsterdami metszetkiadónak, ugyancsak rézmetszőnek volt a fia, akinek anyagi helyzete, sőt érdeke is megkívánta, hogy fiának, vállalata jövendőbeli tulajdonosának a legjobb művészi nevelést nyújtsa. Jan Muller Goltziusnak volt a tanítványa, Amsterdamon kívül Antwerpenben is dolgozott, szoros összeköttetésben állt a németalföldi manierista művészekkel, akiknek művei után sok lapot készített. Belsacár lakomáját ábrázoló lapját az összes grafikai oeuvre-katalógusok mint egyik legfontosabb eredeti kompozícióját említik. 8 A lap keletkezési idejét az 1590-es évek közepére helyezzük. Szépségben, festőiségben és finomságban evvel a lappal csak az ugyancsak a fény-árnyék hatásra felépített, 1598-ban készült Királyok imádását ábrázoló lapja vetekszik, melyen már alig van valami a manierizmus torzításaiból és erősen emlékeztet Frans Francken IE hasonló kompozícióira. A valamivel korábbi Belsacár lakomája még szorosabban kapcsolódik a manierizmushoz, a bal előtér sisakos alakja S prangert idézi, a baldachin körül álló ifjak pedig Abraham Bloemaert karcsú alakjaira emlékeztetnek. Ez a lap is első látásra Frans Francken II. hasonló lakomáit juttatja eszünkbe, de mi ezt azoknál valamivel korábbinak, erősebben manieristának érezzük. 9 Jan Muller Belsacár lakomáját ábrázoló lapjának a rajzvázlata is fennmaradt, melyet egy bécsi magángyűjteményben lévő képpel való állítólagos hasonlóság miatt, az amsterdami Rijksprentenkabinet G. van Valkenborch neve alatt őriz (25. kép). A metszet kompozícióját tükörképesen visszaadó, ecsettel árnyékolt, finom kivitelű rajzban — melyet itt először teszünk közzé — M. D. Henkel 10 ismerte fel Jan Muller metszetének előkészítő rajzát. A rajz és a metszet közötti apróbb eltérések, pl., hogy az asztalnál ülő, kifelé forduló nőalak a metszeten férfivé lesz, hogy a felírást író kéz a metszeten a másik oldalra kerül stb. azt igazolják, hogy minden kétséget kizáróan előkészítő vázlattal állunk szemben és nem egy esetleg a metszetről később készített rajzzal. CZOBOR ÁGNES 7 De Roever: Jan Harmensz. Muller. Oud Holland. 1885. 274. «Bartsch 1; Wurzbach 1; Le Blanc 10; Naglec 1. 9 A Müller-metszetre emlékeztető, Frans Francken II.-nek tulajdonított Belsacár-lakomát, átlósan álló, asztalnál ülő alakokkal K nipping: De Iconografie van de Contra-Reformatie in de Nederlanden II. kötet 244. lapján közöl. Ennek a képnek sokkal gyengébb változata, ugyancsak mint Frans Francken müve, Rudolph Lepke 1929-es árverésén szerepelt (Katalog 5011. 53. sz. a.). A Knipping által közölt kompozíció baloldala, csak az asztal a vendégekkel, szerepel Hans Jordaens II. Műkereskedést ábrázoló képén (Bécs, Kunsthistorisches Museum), ugyanennek gyenge változatát Bécsben 1936-ban, ugyancsak mint Frans Francken művét .árverezték el (Wien, Dorotheum-Kunstauktion 443. 1936. November 15. sz. a.). 10 Thieme-Becker Lex. XXV. 233.
