Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 6. (Budapest, 1954)

CZOBOR ÁGNES: Megjegyzések Jan Muller egyik kompozíciójához

hattak el új predellával és oromzattal. A kontár restaurálás mértéke a fényképfelvétel alapján nem állapítható meg pontosan, de a szárnyakon a belső jeleneteknek mesterünknél megszokott rendje, azonos szerkesztési módja, sőt egyes kisebb részletek azonossága — mint a Királyok imádásán az ajándéktárgyak — figyelmeztet arra, hogy az újabb festékréteg mögött a szmrecsányi főoltár mesterének ecsetvonásait keressük. A mester oeuvreje a farkasfalvival együtt tizenegy oltárt ölel fel.

22 Művészete alacsony kvalitású, maradi. A festő középszerű tehetség. De munkássága nagyságát tekintve, nem lebecsülendő, szorgalmas és sokat foglalkoztatott egyénisége a XV. századvégi magyarországi művészeti életnek. A munkásságával kapcsolatos következő feladat : gondosabb és részletezőbb elemzéssel, alaposabb helyi tanulmányokkal kísérletet tenni művei időbeli elrendezésére. Eddig egyetlen datált alkotása alapján általában az 1480-as évek tájára keltezett műveit, tizenegy oltárát, szélesebb időhatárok, egy-két évtized keretei között kell elhelyezni. Ily meggondolások alapján — művészete az 1480-as évek táján amúgyis megkésett, konzervatív jelenségként hat — elfogadhatónak tűnik az a javaslat, mely egyes müveit az 1460 utáni évekre helvezte. RADOCSAY DÉNES MEGJEGYZÉSEK JAN MULLER EGYIK KOMPOZÍCIÓJÁHOZ A Szépművészeti Múzeum letéti anyagának egy 1600 körül készült festménye Belsacár lakomáját ábrázolja (fa, 61 x 75 cm; 23 kép). A kép egy 1901-es bécsi árverésen mint F. C. Reichmann jelzett műve szerepelt

1 azzal a megjegyzéssel, hogy gróf Zichy bécsi gyűjteményéből származik. A harmincas években ugyanez a kép, ugyancsak fenti elnevezéssel, budapesti magángyűjteményben volt,

2 majd 1951-ben a múzeumba került, most már szerzőmegnevezés nélkül. F. C. Reichmann nevű festőt a művészettörténet nem ismer, valószínűleg egy XIX. századi restaurátor volt, kinek jelzése egy újabb restaurálás alkalmából el is tűnt a képről. A mi képünkkel azonos kompozíciójú két Belsacár lakomáját ábrázoló képet közöl Hans Möhle J. H. Schönfeld művészetéről szóló cikkében a Zeitschrift für Kunstwissenschaft 195l-es számában;

3 ezek közül az egyik a berlini Kaiser Friedrich Museumban, a másik pedig állítólag Orléansban van. A berlini festményen hiányzik a budapesti kép kompozíciójának jobboldala, a karzat a zenészekkel felére csökken, hiányzanak az ételeket futólépésben felszolgáló inasok és a jobboldali előtér két alakja. Az orléansi kép kompozíciója azonban •— az alakok mozdulatain észrevehető kisebb eltérésekkel — teljesen azonos a mi képünkével. Möhle közlése szerint a berlini kép hátán 22 Ugyancsak a szmrecsányi főoltár mestere körébe kell utalnunk a kassai (KoSice) múzeumnak egy Máriát, Annát, Szt. Katalint ábrázoló, 1519-ben készült tábláját. 1 Kunst-Auction in Wien. Gemälde alter Meister und einige moderne Gemälde u. Antiquitaeten aus Privatbesitz. Den 26. November 1901, im grossen Saale des Hotels «Goldene Ente». 45. sz. a. repr. 15. 2 Waldmann József budapesti gyűjteményében. 3 M ö h 1 e, H. : Beiträge zu Johann Heinrich Schönfeld. Zeitschrift für Kunstwissenschaft. Band V. Heft 1—2. 107.