Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 6. (Budapest, 1954)
RADOCSAY DÉNES: A felkai Mária oltár
tett felkai oltárt kapcsolták. A festőt legjelentősebb műve alapján a Szmrecsányi főoltár mesterének nevezték el s munkái között — időrendi sorra törekedve — a lőcsei oltárt korai, a szmrecsányit legkésőbbi müvének mondták. 16 Egy évvel később az előbb nem említett szepeshelyi származású oltár is bekerült a szerénytehetségű mestermunkái közé; így oeuvreje nyolc teljes és ép oltárt ölelt fel. 17 1938-ban a boroszlói Borbála mester irányzatát követő mester hagyatéka egyrészt három oltárra csökkent, az 1460 tájára keltezett lőcsei (Levoca) Katalin, az 1464 utáni évekre tett szepesszombati (Spisská Sobota) Mária, 18 valamint a nagyszalóki Mária oltárra; 19 másrészt újabb művekkel bővült, a lőcsei Katalin oltáron álló kis oltárkával, a felsőerdőfalvi oltár szekrényének festett feleivel és a liptószentJánosi (Janosovce) templom két, Dávid és «Abakuc» próféta mellképét ábrázoló háromszögű oromképével. Jogosan maradt ki a sorozatból a nagylomnici Mária oltár, 20 melynek még átfestése előtti Divald-féle felvétele világosan mutatja, hogy képeinek a félreismerhetetlenül karakterisztikus szmrecsányi főoltár mesteréhez semmi köze nem volt. A Hptószentjánosi oromképek sok valószínűséggel a Szépművészeti Múzeum fény képgyűjteménye egy meghatározatlan felvételén ismerhetők fel (22. kép). A két problematikus tábla egyszerű azonosításán túl azonban jóval jelentősebb az az együttes, melyet a két XV. század harmadik negyedéből származó festmény és a közel egy évszázaddal későbbi reneszánsz és már barokk elemeket alkalmazó elkésett szárnyasoltár összhangja mutat. Különösen jelentős a késő XVI. századi szárnyasoltár provinciális jellegében érvényesülő népi vonás, mely szemléletesen bizonyítja a nagyművészetek és a népművészet közötti szerves kapcsolatokat. A két gótikus oromképet a legtermészetesebb magátólértetődéssel használja fel és alkalmazza a szerkezetében ugyancsak gótikus hagyományokat követő, de stílusával már a reneszánsz csapásán haladó oltár. Ez bizonyítéka annak, hogy az uralkodó európai stílű s áramlatok és a hagyományaihoz jobban ragaszkodó népművészet között a kapcsolat állandó volt, hogy az újabb hatások a népi-képzőművészeti kultúra körében meg-megújuló fejlődést eredményeztek. A jelenség jól ismert Erdélyben, 21 de az alaposabb és szélesebbkörű kutatás gazdag eredményt ígér Szlovákia falvaiban is. A Szmrecsányi-főoltár mesterének munkássága az előzőek alapján tehát a következő művekből állítható össze : a nagyszalóki, a felkai, a szepeshelyi, a malompataki, a szepesszombati Mária oltár, a szmrecsányi főoltár, a lőcsei Katalin-oltár, a lőcsei Katalin-oltár oromzata helyén lévő kis oltárka, a két felsőerdőfalvi szekrényfél és a két hptószentjánosi háromszögű oromképből. Végül ugyancsak e mesternek, vagy legközelebbi műhelytársának tulajdonítható a farkasfalvi Mária-oltár is, melyet, mint említettük, minden valószínűség szerint Divald publikációja után rekonstruálhattak, festhettek át és lát16 Fenyő I. - Genthon I. : A Magyar Nemzeti Múzeum szárnyasoltárképei. Magyar Művészet. VII., 1931. 455—459. l7 Genthon I.: A régi magyar festőművészet. Vác, 1932. 70. 18 Ekkor építették fel a templom szentélyét, az oltár alul megcsonkított predellájából következtetve később került mostani, alacsonyabb helyére. Ez tette szükségessé magasságának csökkentését, előbb a templom főoltára volt. 19 S c h ü r e r, O.- Wiese, E. : Deutsche Kunst in der Zips. Brünn - Wien - Leipzig, 1938. 221. 20 Csánky M.: id. m. 44. 21 Balogh Jolán nagy alapossággal gyűjtötte össze és mutatta be e népi reneszánsz emlékeket. Az erdélyi renaissance. Kolozsvár, 1943.
