Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 6. (Budapest, 1954)
RADOCSAY DÉNES: A felkai Mária oltár
A FELKAI MÁRIA-OLTÁR Nagyszalók (VeTky Slavkov) műemlékeinek első ismertetője, a nagyszalóki templomban a barokk főoltár mellett, az 1503-i Miklós oltárt és az 1483-ból származó Mária oltárt említette. 1 Divald ugyancsak megemlékezett a nagyszalóki Mária oltárról s ehhez hasonló „elrendezésűeket" sorolt fel Farkasfalván (Farkasovce), Felkán (Velká), Szepeshelyen (Spisská Kapitula) a püspöki lomtárban, Busócon (Busovce), Felsőerdőfalván (Stará Lesná), Malompatakon (Milbach), Szepesszombaton (Spisská Sobota), Leibicen (L'ubica), Nagy- és Kislomnicon (Lomnica-Lomnicka). 2 Divald e felsorolás kapcsán nem annyira az azonos stílusjegyekre, mint inkább az oltárok megegyező szerkezetére figyelt ; erre mutat közvetlenül a felsorolást követő megjegyzése : ,,A legprimitívebbek egyike ezek közül a mühlenbachi (malompataki), a melyen a szekrény két felén az apró szobrokat festett alakok pótolják." Bár nem foglalkozott e csoport stiláris eredetének kérdéseivel, mégis látnia kellett, hogy közülük a legtöbb oltár egyazon műhelybe sorolható, de látnia kellett azokat a formai különbségeket is, melyek a sorozat néhány tábláját — így a nagylomniciaiakat is — a csoport zömétől elválasztották. 3 E különbségekhez hasonló nagy eltérés figyelhető meg a két leibici (L'ubica) oltár és a csoport más emlékei között. Az egyik leibici oltárnak a sorozatba való felvétele — hogy pontosan melyiké, azt sem nevezi meg Divald — nyilvánvaló tévedés ; sem az Anna-, sem a Két püspökszent-oltár nem követi a sorozatra jellemző szerkezeti formát. S mivel a leibici templomnak Díváidénál egy évtizeddel korábbi leírása is csupán két oltárról emlékezik meg, ezért nem tételezhető fel, hogy Divald egy harmadik, időközben eltűnt oltárt említett volna csoportosításában. 4 Figyelemmel kísérve a sorozatban szereplő oltárok sorsát, a következő eredményre jutunk. A Farkasfalvit (Farkasovce) a templom XVIII—-XIX. századi újjáépítésekor szétszedték, szekrénye közepén Mária és két szélén Katalin, Margit, Borbála, Dorottya kis szobrával a bal mellékoltárra került, predellája elveszett, „szárnyai a papiszék háttereként szerepelnek". 5 Az egykori leírással szemben a Szépművészeti Múzeum egy fényképe az oltárt új, neogótikus predellával és oromzattal, egészében teljesen átfestve mutatja. Nyilvánvaló, hogy Divald kutatásai után kerülhetett sor a szétbontott részek összeállítására, az oltár restaurálására. A szepeshelyi (Spisská Kapitula) püspöki palota lomtárában volt oltárról Genthon közölte, hogy az a kassai múzeumba került. tí Nagy valószínűséggel róla készült fényképei szerint két szekrényfelén Katalin, Borbála, Dorottya, Ilona, négy belső képén Krisztus születése, Angyali üdvözlet, Királyok imádása, Vizitáció, négy külső képén Mater dolorosa, Ev. 'BaburaL.: A nagyszalóki r. kath. templom, iskola és plébánialak történetének rövid vázlata. A Szepesmegyei Történelmi Társulat Évkönyve. I. 1885. Ugyancsak e három oltárt sorolja fel Éber László is felvidéki tanulmányútjáról tett jelentésében. Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1903. évi állapotáról. Bp., 1904. 148; két évszázaddal korábban, egy 1700-ból származó can. vis. is 3 oltárt említ: «Altaria habentur in Ecclesia tria. Primum S. Andreáé Apostolo, 2 dum Gloriosae B. M. V. 3 tium Sancto Nicoiao Episcopo et Confessori dicata.» Egyet. Kvtár. Hevennesi gyűjt. 61. köt. p. 127. 2 Divald K. : Szepesvármegye művészeti emlékei. Bp., 1906. II. 44. 3 Képe Magyar Művészet. XII, 1936. 296. 4 Weber, S.: Geschichte der Stadt Leibitz. Késmárk, 1896. 89. «Divald K. : id. m. 41—43. 'Genthon L: A régi magyar festőművészet. Vác, 1932. 70.
