Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 6. (Budapest, 1954)

KISS ÁKOS: A Szépművészeti Múzeum Vespasianus-kori pilaszterfői

jezet felső viszonyainak, méreteinek rögzítését adják mégpedig gyakran Vitruvius útmutatásai nyomán.

5 így szokásos lett az abacuslap beosztásokkal való ellátása. Fejezeteinknél a derékszögű vonalbeosztások a pilaszterfő négyzetes kalathosának megfelelően haladnak. Ilyen ábrázolatokat a XV-XVI. század ókori építészeti maradványokat megörökítő vázlatai között is találunk.

6 A fejezetek anyaga finom, fehér mészkő. Fenntartásuk eléggé épnek mondható, bár kihajló leveleik végződései, a sarokcsigák, rozetták, abacusélek több esetben töredezettek. A méretek az egyes példányok között legtöbb esetben enyhe eltéréseket mutatnak, amelyek másfél centimétert is elérnek.

7 A fejezetek a koracsászárkori épületdíszítő művészet jellegzetes alkotásai. A hasonló itáliai emlékek mellett megfelelő társaikat kifejlettség, teljesség tekintetében a fejlettebb nyugati provinciák jelentősebb építkezésein találjuk meg. Az első római korinthusi oszlopfők tuffa anyagúak, majd a teljesebb, érettebb példányok travertinből készültek. Márványból faragott oszlopfőket az i. u. I. század közepétől fogva találunk. A bresciai fejezetek, bár a század hetvenes évei elejéről valók, vidéki mivoltuknak megfelelően mészkőből készültek. Nem tartoznak ezek a fejezetek a korai császárkor díszesebb példányai közé, annak ellenére sem, hogy a pompaszerető, formákat fellazító, puha fényárnyékhatásokra törekvő flaviusi korban készültek. Ez a kor, amely törekvéseivel különösképen a dekoratív művészetben jelent új irányzatot, a plasztikus, de legalábbis rajzos, keményebb, jól kivehető kontúrokkal bíró augustusiclaudiusi korszak művészetével szemben a jelenségek optikai hatásainak ábrázolására, visszaadására törekszik. A bresciai Vespasianus-templom pilaszterfőinek részelemei szintén az elmondott művészi törekvés szellemében fogantak. A korinthusi oszlopfők fődíszítményei az akanthuslevelek lévén, ennek a fejezetfajtának térben és időben végbement fejlődése a szerkezeti fejlődés mellett főként az akanthus levéldísz változataiban mutatkozik. Az élesen csipkézett és kiszélesedő levélmetszésű görög fejezetek nyomán a legkorábbi római példányok, így a Cori-i templom, a római Vestatemplom fejezeteinek levelei is hegyes csipkéjűek, de a római kor oszlopfői később a hazai olajtölgylevelek mintája felé hajlanak és finomabb, kerekítettebb alkatúak lesznek (akanthus mollis). A további fejlődés során az egyre lekerekítettebb levélhegyek erősen vissza is hajlanak. Legarányosabbak, finoman íveltek, még plasztikus jellegűek az augustusi kor, így az Ara Pacis, a Concordia-templom fejezeteinek levelei. A bresciai pilaszterfejezeteknél új művészeti kor törekvései mutatkoznak meg és a változás elsősorban az akanthuslevelek kidolgozásán figyelhető meg. A flaviusi korszak új kifejezésformái már a claudiusi kor legvégén jejentkeznek, feltűnésüket a motívumok egybeolvadása, a növényi elemek vegetatív burjánzása jelzi, a növényzet valósággal túlárad a számára juttatott területeken, új, összetettebb formák, szerkezetek lépnek fel. A stílus újszerűsége nem néhány, addig elő nem fordult díszítőelem és tagozat (composita oszlopfő) feltűnésében keresendő, hanem újszerű művészi látásmód jelentke5 Vi tr u v. IV. 9—12. 6 így Anonymus Destailleur renaissancekori francia humanistának a berlini Kunstbibliothek-ban őrzött rajzain. Blanckenhagen: id. m. 23. 7 Méretek : magasság: 43 cm, alsó szélesség : 32 cm, felső szélesség : 54 cm, vastagság : 27 cm.