Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 5. (Budapest, 1954)
VAYER LAJOS: Grafikai Osztály
Grafikai Osztály Még a háborús esztendőkben, mikor a gyűjtemények anyagának legjava menekített állapotban volt, készült 1941-ben a «Kéziratok és miniaturak» (77. sz. kiállítás), és «A világirodalom remekei képekben» (78.), 1942-ben az «Ovidius Metamorfózisai képekben» (79.), 1943-ban az «Olasz tajak» (80.), 1944-ben a «Masolatok, hamisítvány ok» (81.) című kiállítás. Az osztály kiállításainak Térey Gábortól és Melier Simontól megkezdett és Hoffmann Edithtől magas színvonalra emelt sorát a felszabadulás után, mint haladó hagyományaink egyik legértékesebbjét folytattuk és igyekeztünk fejleszteni. Előbb katalógus nélkül 1947-ben a modern francia rajzok és 1948ban a Modern francia metszetek kiállítása, utóbb a katalógus-sorozat folytatásával 1948-ban a Hoffmann Edith-emlékkiállítás (82.) következett, továbbá 1949- ben «A színház visszatükröződése a grafikaban» (83.) című kiállítás. 1950- ben kezdetét vette a grafika nagy mestereit kortársaik kíséretében bemutató kiállítások sorozata a «Rembrandt és kortarsai» (84.) kiállítással, melyet 1951- ben az Új szerzemények (85.) kiállítása szakított meg, majd 1953-ban a «Daumier és kortarsai» (86.) kiállítás folytatott. Saját kiállításai mellett részt vett az osztály gyűjteményeinek vonatkozó anyagával a Múzeum más osztályainak, elsősorban jubileumok alkalmából rendezett kiállításain, így a XIX— XX. századi magyar festészet köréből rendezett kiállítások mellett a Leonardo-, Goya- és Cranach-kiállításon, továbbá anyagot kölcsönzött a vidéki múzeumok időszaki kiállításaira is. Az osztály kiállítási termében 1949-ben, a litográfia feltalálásának 150. évfordulója alkalmából a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezetével, 1952-ben Zichy Mihály születésének 125. évfordulója alkalmából a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjával együttesen rendeztek kiállítást, az utóbbit a moszkvai Tretyakov-képtártól küldött értékes kölcsön-anyag tette emlékezetessé. Az osztály mindé kiállításainak katalógus-kiadványai nem egyszer a kiállításra került darabok első publikációinak is tekinthetők, így elsősorban az említett «Üj szerzeményi kiállítás» katalógusa, mely az 1945-től 1951-ig gyűjtött és 1919-ig készült rajzok és metszetek legjavát mutatta be, és melynek legjelentősebb darabjait itt újból ismertetni így felesleges. Az 1951 óta eltelt évek alatt tovább fokozódott a gyűjtési tevékenység, nagymértékben az élő magyar művészet grafikai műveinek közvetlenül a művésztől történő vásárlásával. Mint nagyobb anyagokat említjük közülük Barcsay Jenő, Bencze László, Berény Róbert, Ék Sándor, Ferenczy Béni, Kádár György, Szőnyi István és Domanovszky Endre rajzait. Gyarapodásunk még nem ért el hasonló eredményt a metszet-anyag terén, itt inkább a két háború közötti korszakból emelhetjük ki Derkovits Gyula, Szőnyi István és^ Vadász Endre rézkarcait. A külföldi gyűjtemény az említett kiállítás óta, elsősorban grafikai téren, Daumier litográfiáinak nagyarányú anyagával gyarapodott, mint erről a «Daumier és kortarsai» c. kiállítás katalógusa is tanúságot tett. Szerfelett tanulságos és múzeumpolitikánk fejlődését mutatja a következő statisztikai áttekintés : a rajz-gyűjtemény 1941-től 1944-ig 238 darabbal, 1945-től 1948-ig 357 darabbal, végre 1949-től 1953-ig 627 darabbal gyarapodott ; a metszetgyűjtemény 1941-től 1944-ig 91 darabbal, 1945-től í 948-ig 396 darabbal, végre 1949-től 1953-ig 809 darabbal gyarapodott. A háborús sérülések utolsó nyomai 1950-re teljesen eltűntek, az osztály kiállító, kutató és raktári termei részben kisebb átépítéssel helyreállíttattak, a *
