Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 5. (Budapest, 1954)

MELLER PÉTER: Modern Magyar és Külföldi Szoborgyűjtemény

Anyagának külföldi bemutatása terén viszonylagosan szintén élénk tevékenységről számolhat be az osztály. A felszabadulás óta 24 külföldi kiállításon állítottak ki az Új Magyar Képtár anyagából. Egyszer a Szovjetunióban, 14 ízben a népi demokratikus államokban, 9 alkalommal különböző nyugati államokban. A háború után legelőször Londonba irányítva hagyta el magyar művészeti anyag az ország határait, hogy kiegészítsen egy még a felszabadulás előttről kintrekedt kiállítást. E beszámoló készültéig az utolsó külföldi magyar kiállítás a párizsi Salon Populiste-ben élő magyar művészek műveiből rendezett kiállítás volt (1954. jún.), melyen 15 múzeumi műtárgy szerepelt. A következőkben rövid áttekintést adunk a kiállításokról a hely és időpont megjelölésével : négyszer volt kiállítás Berlinben (1949, 1951, 1952, 1953),— háromszor Párizsban (1949, 1950, 1954), —kétszer Varsóban (1948, 1951), Bécsben (1948, 1952), Prágában (1949, 1953), Pozsonyban (1949, 1953) és Bukarestben (1952, 1953), — egyszer Moszkvában (1951), Rómában (1948), Londonban (1946), Firenzében (1948), Brüsszelben (1949), Gottwaldowban (1949) és Szófiában (1952). Legnagyobb szabású volt közülük az 195l-es moszkvai kiállítás, mely a XIX. századi magyar művészet legkiemelkedőbb remekeit is tartalmazta (pl. Munkácsy főműveit, Szinyei Merse Pál Majálisát stb.). A legutóbbi tíz évben külföldön szerepelt múzeumi műtárgyak száma meghaladja a 700-at, s ennek túlnyomó része, kb. háromnegyede az osztály anyagából került ki. RAJNAI MIKLÓS osztályvezető Modern magyar és külföldi szoborgyűjtemény A gyűjtemény magyar anyaga a háborús évek elején a Múzeumban, külföldi része a Képzőművészeti Főiskola épületében volt kiállítva. 1942-ben a kiállításokat lebontották. Az elcsomagolt anyag aránylag kis károkat szenvedett : a magyar anyagból összetört két márványszobor (Senyéi Károly : Hiúság, lt. sz. 3400 ; Engel József : Ártatlanság, lt. sz. 2326) és Izsó Miklós egy terrakottaszobrocskája (Zsidó árus, lt. sz. 3343), a külföldi anyagból elveszett Barye Paripa c. bronza (lt. sz. 6684). A háború után 1950—51-ben került sor a gyűjtemény kiállítási termének helyrehozására; addig az anyag néhány válogatott darabja a Múzeum ú. n. reneszánsz-csarnokában volt kiállítva (1948—49-ben). Itt azonban a terem méretei, tagolatlansága és a még ott álló néhány nagyméretű reneszánsz gipszmásolat zavarta az eredeti modern művek hatását. Az új rendezés fontos előfeltétele volt olyan raktár felállítása, amelyben a teljes anyag áttekinthető. Bár az újonnan felszerelt raktárhelység máris szűknek bizonyult a gyűjtemény nem várt ütemű gyarapodása miatt, mégis valamennyi szobor hozzáférhető, tanulmányozható benne. Ezután kerülhetett sor 1951—52-ben az állandó kiállítás újjárendezésére a magyar szoborkiállítás régi helyén, a Múzeum ú. n. barokk csarnokában. A három teremre osztott csarnok első termében a XIX. sz., a másodikban a XX. század magyar szobrászatárói igyekeztünk fogalmat adni, míg a harmadik terem a XIX—XX. sz.-i külföldi plasztikai gyűjteményünk válogatott példá-