Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 5. (Budapest, 1954)
RAJNAI MIKLÓS: Új Magyar Képtár
A legutóbbi tíz év új szerzeményeinek száma 466. Ennek a képmennyiségnek felsorolására itt nincs lehetőség, ezért kizárólag legjelentősebb mestereink újonnan megszerzett műveiről adhatunk áttekintést, és arról is csak számszerűen. A reformkorral kezdve és időrendben haladva : Barabás Miklós 9, Borsos József 3, id. Markó Károly 7, Brocky Károly 2, Madarász Viktor 6, Székely Bertalan 7, Benczúr Gyula 15, Mészöly Géza 3, Munkácsy Mihály 14, Szinyei Merse Pál 5, Bihari Sándor 2, Ferenczy Károly 5, Hollósy Simon és Réti István 1 — 1, Rippl-Rónai József 7, Fényes Adolf 4, Mednyánszky László 10, Koszta József 5, Tornyai János 3, élő művészeink együttesen 52 művel szerepelnek az újonnan szerzett festmények között. Utóbbiakat legnagyobbrészt az először 1950-ben rendezett, s azóta évenként megismételt nagy kiállításokon vásároltuk. Általában elmondható, hogy e kiállítások legjelentősebb darabjai az Új Magyar Képtár tulajdonába kerülnek. A vásárlások, ajándékozások, hagyatékok mellett a fenti gyarapodás különösen nagy része került ki a második világháború áldozatainak, vagy az országból elmenekült háborús bűnösöknek gazdátlanná vált anyagából, valamint a különböző közintézmények révén hozzánk juttatott anyagból. A gyűjtés szempontjai a felszabadulást követő években jóidéig tisztázatlanok voltak. Lassan azonban kibontakozott az osztály gyűjteménygyarapításának alap- és vezérelve: az, hogy a legnagyobb súlyt nemzeti művészetünk klasszikusainak, általában nemzeti művészetünk realista vonalába eső műveknek a gyűjtésére kell helyeznünk. Mindeddig azonban — részben objektív okokból •—• nem sikerült az anyagnak e szempont szerint tervszerű, elsősorban a hiányok pótlására irányuló növelése. Ez még a jövő sürgető feladata. Itt kéli beszélni a Fővárosi Képtárnak az Új Magyar Képtárba való beolvadásáról, ami 1953 augusztusában történt meg, s azt jelentette, hogy az ország két legjelentősebb XIX—XX. századi magyar anyagot tartalmazó gyűjteménye egyesült. A két képtár gyűjtési köre, feladatai és céljai az utóbbi időben úgyszólván teljesen azonosakká váltak, s a két külön intézmény fenntartása a modern magyar művészet anyagának mesterséges kettéosztottságát eredményezte. Ez annál kevésbbé volt szerencsés, mivel a Fővárosi Képtár jónéhány olyan kiváló művel is rendelkezett, amelyet az Új Magyar Képtár sem nélkülözhetett, ha teljességre akart törekedni a XIX—XX. századi magyar művészet bemutatásánál. Az erős egymásrautaltságot bizonyítja az a tény, hogy a két intézménynek évek óta közös kiállításokat kellett rendeznie. Az egyesülés megoldotta a problémát, ugyanakkor a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárának anyagát számban és jelentőségben is nagy mértékben gazdagította. Az 1945-től máig terjedő időszak gazdag múltat jelent az osztály kiállítási tevékenységének szempontjából is. Állandó kiállításunk a háború befejezése után, 1949-ben, a Budapesten megrendezett Világifjúsági Találkozó ünnepi napjaiban nyílt meg újra 14 teremben és 7 kabinetben. Ez a kiállítás azóta több ízben került nagyobbméretű átrendezésre. Először 1951-ben, majd 1952-ben az Új Magyar Képtár és a Fővárosi Képtár közös rendezvényeként ; ennél a rendezésnél a Nagybányától napjainkig terjedő időszakasz festészeti anyaga a Fővárosi Képtárban került kiállításra. 1954-ben, a Fővárosi Képtár beolvadása után, ismét nagyobbszabású átrendezés történt, amelynek következtében az eredeti 14 terem és 7 kabinetre terjedő kiállítás a felszabadulásig mutatja be a magyar festészet anyagát. A jelenleg bemutatott műtárgyak száma 318. A közeljövő feladata kiállításunknak az 1945 utáni anyaggal való kiegészítése, illetve kibővítése, valamint — ezzel kapcsolatban és egyidőben — e kiállításnak valóid
