Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 5. (Budapest, 1954)

POGÁNY EDITH: Adalékok Markó Károly «Visegrád» című képének keletkezéséhez

megörökítette a haza szépségeit és nevezetességeit. Ez ad támpontot ahhoz, hogy a «Visegrad» előzményeit és keletkezésének lehető pontos idejét megállapíthassuk. A «Visegrad» előzményei közé tartozik azok közül az aquarell, gouache, majd olajképek közül néhány, melyen várakat, a Felvidék szép részleteit, s más nevezetességeket — mint például az Aggteleki barlang

5 — örökített meg mesterünk. Tudomásunk van egy Csobáncot ábrázoló képről is.

6 Ezeken a műveken valóságmegfigyelésen alapuló közvetlen kifejezési módot láthatunk, ha még talán kissé kezdetleges, nem egészen kiforrott formában is. Nemcsak a haza tájait akarta megörökíteni, de egyúttal a haza múltjára is utalni szándékozott, így a Csobánc megfestésére Kisfaludy Sándor várregéi ihlették, a Visegrád felé forduló érdeklődésében pedig bizonyára szerepe iehetett annak a Visegrádról szóló tanulmánynak, mely a Tudományos Gyűjteményben jelent meg 1817-ben Tóth Páltól. A «Visegrad-»ban, a hazai tájnak ebben a monumentális megfogalmazásában nemcsak a természetmegfigyelés közvetlen, valósághű módját találjuk meg fejlettebben, mint előbbi képein, de a kompozicionális elrendezés, a kép formai megjelenítése is gyakorlott szerkesztőképességre, biztoskezű mesterre vall. Mindez azt bizonyítja, hogy a «Visegrad» a mester bécsi akadémiai évei után keletkezett, mikor mesterségbeli tudását rendszeres tanulmányokkal már kellően tökéletesítette. Arra az eljárásra, ahogyan a «Visegrad» előterében sűrű árnyékba borítja a természeti részleteket, keretezi a tájmotívumokat, ami által a háttér még plasztikusabban és levegősebben emelkedik ki — szintén találunk példát egy korábbi képén. Id. Markó Károly életrajzíróitól van tudomásunk arról, hogy pártfogója, Brüdern József megbízásából a főváros környékének szebb részleteit lefestette, s a megbízatás évében, 1821-ben kezdett olajban dolgozni. Ebbe a sorozatba tartozik a « Rálátás az óbudai részre a Margitsziget felső csúcsáról» című kép

7 (34. kép). Az árnyékba borított előtérből sötét bokrok csipkézett ágai nyúlnak ki, ennek a sötét előtérnek komor hullámvonala a Visegrádéval ellentétes irányban halad; a víz másik partján a jól felismerhető óbudai part látszik jellegzetes tornyaival és apró házaival. A Dunán egy kis csónak s a sziget jobb sarkában két kis emberalak igen elevenné teszi az egyszerű, hangulatos helyszíni felvételt. Markó Károly jellegzetes tulajdonságai közé tartozik általában, hogy az egyszer jól megfogott motívumot, formai elemet a variációk, változtatások folyamán egyre inkább tökéletesíti, az ismétlődő képek vagy képrészletek során át eljut olyan megoldásokhoz, amelyeknek keretében a vonatkozó motívumokat a számára megfelelő helyzetbe, helyre illesztheti be. A két kép összehasonlításánál is megfigyelhetjük ezt a folyamatot, ahogyan például az imént említett óbudai képnél is megtalálható sötét előtér a Visegrádnál hangsúlyt kap, mert ezzel a kompozíciós elemmel nem gépiesen keretezi a művész a tájat, de tovább fejleszti színességét is az árnyékolt tónusok, a mélyzöld fokozatok használatával. Ebben az állapotban az előtér éleskontúrú súlyos foltja a természeti adottságok képi elrendezésének egyik jellegzetes sajátságává válik. A «Visegrad» kompozicionális megoldásának másik előzményét Markó Károly két korábbi képén is megtaláljuk. Az egyik a felvidéki gouache képek 5 Gouache sorozat a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményében. Ltsz. 1914/33—38. * Csobáncz. 1823. Magyar Studio. 1921. (február) I. aukció 54. sz. 7 Reprodukciója megjelent A Gyűjtő 1913. évf. II. köt. a Szent György Céh aukcióján a 125. oldalon.