Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 5. (Budapest, 1954)

FENYŐ IVÁN: Cranach-rajz és néhány festmény a Szépművészeti Múzeumban

Katalin vértanusaga» festményen. Végsősoron Johannes Cuspinian lelkes, átszellemült feje is ehhez a típushoz tartozik. -— Meder rajzunkat műhelymunkának tartotta,

10 mert •— szerinte — Szent György alakja tükörképben a merseburgi szárnyasoltár Szent Györgye után készült (29. kép). A merseburgi oltár azonban igen közepes, sematikus műhelymunka, művészi színvonalban messze elmarad a budapesti rajz mögött. A két műnek csak annyi köze van egymáshoz, hogy rajzunk ugyanannak az 1506-os fametszetnek előkészítő vázlata, amelv később a merseburgi festmény mintaképe volt.

11 — Theo Ludwig Giershausen «Die Handzeichnungen Lucas Cranachs d. Ä.» című disszertációjának (Frankfurt a. M. 1936) szövegrészében rajzunkat nem említi. Munkája katalógusában azonban a «Muhelymunkak és masolatok» című rovatban a 85. oldalon 117 sz. alatt sorolja fel. Giershausen szerint «a budapesti rajz rendkívül közel áll a wittenbergi Heiligtumsbuch 1507—1509 körül készült Szt. György-fametszetéhez. Valószínűleg egy tanítvány 1509 körüli munkája, amely erre a fametszetre vezethető vissza.» A valóság itt is az, hogy a mintakép ezúttal is az 1506. évi Szt. György-fametszet volt. A merseburgi oltárral ellentétben a wittenbergi Heiligtumsbuch fametszeteinek jó kvalitása azonban magára a mesterre vall, de a fametszetek Cranachnak a budapesti rajznál későbbi stílusát mutatják. — Múzeumunk Szent Györgye tehát Cranach sajátkezű rajza és valamivel 1506 előtt készült, talán már Wittenbergben, ahová 1505 tavaszán költözött a mester. * Szépművészeti Múzeumunk Cranach-anyagában még egy mű eddigi értékelése szorul feltétlenül revízióra. Arról a gyönyörű festményről van szó, amely Salomet sötét háttér előtt ábrázolja (30. kép). Frimmel műhelyképnek minősítette

12 és azóta is így szerepel a Múzeumban. Friedländer és Rosenberg már szinte kritikai katalógusnak számítható Cranach-könyve ezt a Salomet meg sem említi. A múlt év őszén rendezett Cranach-emlékkiállításon egy falra került a Múzeum másik igen szép Salome-képével, amelyen Herodias leánya nyitott ablak előtt áll s az ablakon át gyönyörű cranachi tájra nyílik kilátás. A sötéthátteres Salome itt talán még jelentékenyebb műnek bizonyult a tájképes változatnál, amelyet a kutatás általában Cranach sajátkezű művének fogad el.

13 Ruhája pompájával, leheletfinoman festett csipkéivel, a ragyogó ékszerekkel és nem utolsósorban a fej érzéki szépségével ez az eddig nem kellően becsült Salome egyenrangú alkotás a főként 1526—1530 közti években festett, sajátkezűnek elfogadott női arcképekkel, amelyek közé a kor divathölgyének öltözött Juditok és Salomek is sorolhatók.

14 10 M e d e r : id. h. 11 Friedländer és Rosenberg a merseburgi oltárt nem sorolja közvetlenül a Cranach-műhely körébe, hanem a Pflock-féle oltár mestere művének tartják a század második évtizede közepéről. (Die Gemälde von Lucas Cranach. Berlin, 1932. 335. szám.) Ebben az időben Cranach sajátkezű rajzai, de a műhelyrajzok is már merőben más stílusban és technikával készültek, mint a budapesti lap. A vékonyan húzott vonalak egyre inkább a kontúrok vázlatos jelzésére szorítkoznak. A rajzok önálló expresszív jelentősége ekkor már megszűnik és az ismert Cranachkompozíciók előkészítő vázlataivá válnak. 12 Hársfa. 73,5x54 cm. Lt. sz. 145. Frimmel: Kleine Galeriestudien. Bamberg, 1892. — Lucas Cranach Emlékkiállítás, Bp., 1953. Kat. sz. 40. 13 Nyárfa 87x58 cm. — Ltsz. 132. — Lucas Cranach Emlékkiállítás Bp., 1953. Kat. sz. 36. 14 Stuttgart, Wien, New York, Leningrad, stb.