Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 5. (Budapest, 1954)
CASTIGLIONE LÁSZLÓ: A három Charis csoport újabb töredéke
zoló domborművet találtak, 31 s a város pénzein jelennek meg leggyakrabban a Charisok. 32 Aphrodisias Hadrianus idejében éli a virágkorát, 33 s ekkor virágzik szobrásziskolája is, amely vezető szerepet játszik az 1. század vége óta az egész birodalomban 34 Az iskola legjelentősebb alkotásait a hadrianusi-koraantoninusi korban hozta létre. 35 Mindez közelhozza annak lehetőségét, hogy e korszak Charis-csoportjait az aphrodisiasi mesterek készíthették. A csoportokban megnyilatkozó ekletikus ízlés sem mond ennek ellent. 36 Kyrénében, ahol három, közöttük két biztosan Hadrianus-kori Charis-csoportot találtak, egy késő-hadrianuskori Zeus szobor talapzatán olyan művésznév szerepe], amely az aphrodisiasi szobrászdinasztia egyik tagjára vall. 37 Ez a Zeus-szobor közel áll a biztosan aphrodisiasi mesterektől készített kopenhágai isten-sorozathoz. 38 Joggal feltehető tehát, hogy a 2. századi Chariscsoportok készítői között a kisázsiai mesterek fontos szerepet játszottak. A fennmaradt Charis-csoportok között a budapesti torzó különleges helyet foglal el. Idegen tőle a 2. századi példányok eklekticizmusa, erőtlen lágysága, amely mögött hiába keressük a test szilárd vázát. 39 Leginkább még a kis kyrénéi csoport és a vele rokon kyrénéi Aphrodité hozható összefüggésbe vele. Különösen az Aphrodité nyúlánk alakja és gazdag plasztikája mutat rokon vonásokat. Tartás, testalkat 40 és formai összefogottság tekintetében azonban a korai siénai csoporthoz áll legközelebb. Az eredetinek mintegy felére kicsinyített 41 torzó töredékes volta ellenére is többet mond el a csoport 31 Deonna 283/33. Aphrodisiasban két Aphrodité-idol feje (M e n d e 1, Catal. II. no. 509—10) és egy dombormű az idol ábrázolásával: Deonna 287/60. 32 I m h o o f - B 1 u m e r : id. m. 201 k. 33 Hirschfeld: RE. I. (1894) 2726. F red rich id. m. 361 kk. Rostovtzeff: Gesellschaft u. Wirtschaft II. 277. Kap. 7. Anni. 2a. Magie: Roman Rule in Asia Minor (1950) 132, passim. 34 L ö w y : Inschriften griechischer Bildhauer. (1885) Nr. 364—373, 549. Fr. FI a u s e r : Die neu-attischen Reliefs (1889) 188. FI e k 1 e r : A klasszicizmus jelentősége és térfoglalása az ókori művészetben (1921) 29 k. Lippold: Kopien 106 kk. Toynbee : The Hadrianic School (1934). XXV k., k. S n i j d e r : Critica d'Arte. 1935, 30 kk. D u c a t i : L'arte in Roma (1938) 235. Pouls en: Katalog Ny Carlsb. Glypt. (1940) 359. Toynbee: Latomus 9 (1950) 61 kk. Nem tudtam hozzájutni M. Squarciapino munkájához: La Scuola di Afrodisia. Studi e Materiali del Museo dellTmpero Romano. 1943. 35 Toynbee: Hadr. School. 242 k., Latomus i. h. 63. 36 M e n d e 1 G : Catal. IL 177 és n° 461, 503—505. Az iskola stílus-sajátosságairól többek között Lippold: Kopien i. h., S n i j d e r : id. m. 32, Toynbee: Hadr. School. XXV k. Toynbee és Snijder hangsúlyozzák, hogy az aphrodisiasi iskola bronzban is dolgozott. A Chariscsoport hozzá kapcsolása nem zárná tehát ki annak lehetőségét, hogy az esetleg bronzból készült, és így nem szerepeltek rajta a zavaró támasztóelemek. V. ö. Lullies 47. 37 B a g n a n i 238 kk. A szobrot a felirat (SEG n° 136) 138-ra datálja. Ghislanzoni: 207 kk. t. III-IV. L. M a r i a n i : Notiziario 3 (1922) 7. kk. fig. 1. kk. F. C h a m o u x : BCH 70 (1946) 67 kk., a mestert kyrénéinek mondja. Ezzel szemben Toynbee: Latomus i. h. 62, note 1. 38 F r. Pouls en: Nr. 521 kk. Különösen a Poseidon Nr. 524. 39 Különösen a vatikáni, párizsi és kyrénéi nagy csoport. S i e v e k i n g J.: i. h. Anm. 4. 40 K 1 e i n : i. h. elsősorban a testalkat alapján teszi a csoport keletkezését az «antik rokoko» idejére, az i. e. 1. sz. elejére. 41 A fennmaradt példányok méretei : Lullies 47. Átlagos számítás alapján az előképet 1,25 m magasnak mondja.
