Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 5. (Budapest, 1954)
CASTIGLIONE LÁSZLÓ: A három Charis csoport újabb töredéke
koraantoninusinak termékei. 21 A Charis-csoportok jól kifejezésre juttatták a belső konszolidáció e két korszakának békés és derűs eszményeit. A csoport festészeti és relief-ábrázolásai a szoborpéldányok arányának megfelelően oszlanak meg a korai és a későbbi császárkor között. Legkorábbi lehetett egy elpusztult boscorealei falfestmény, 22 az i. u. 1. század első felében keletkezett néhány itáliai falfestmény és dombormű. 23 A 2. századtól kezdve a domborművű ábrázolások száma ugrásszerűen nő meg és terjed el, elsősorban a birodalom keleti felében. 24 A keletkezés idejénél nehezebb helyének meghatározása. A legkorábbi ábrázolások itáliai lelőhelye nem jelent sokat, ha figyelembe vesszük, hogy ebben az időben a legkülönbözőbb iskolák művei és mesterei vándoroltak Itáliába. Becatti az új-attikai iskolának tulajdonítja az eredeti kompozíciót. 25 Tekintettel az athéni szobrásziskola jelentős szerepére a későhellenisztikus korban, 26 e feltevésnek megvan a valószínűsége, annak ellenére, hogy Becatti a későbbi példányok klasszicizáló vonásait vetíti vissza az eredetire. Valamivel könnyebb helyhez kötni a 2. századi példányokat és ábrázolásokat. Több jel mutat arra, hogy e korszak csoportjainak készítési helyét keleten, közelebbről Kisázsiában kell keresnünk. 27 A csoport itteni kedveltségét mutatják a kisázsiai városok 2—3 századi pénzeinek ábrázolásai 28 . Különösen sok adat kapcsolja a csoportot Aphrodisiashoz. Az aphrodisiasi Aphrodité kultusz-szobrának ábrázolásain a ruha díszei között állandóan szerepel a Charis-csoport képe. 29 Ebből arra következtettek, hogy az aphrodisiasi híres szentélyben a Charis-csoport külön is fel volt állítva. 30 Ez persze puszta feltevés, de annyi bizonyos, hogy Aphrodisiasban egy Charis-csoportot ábrá21 A csoport klasszicizáló voltát legszembetűnőbben a fejek mutatják, amelyekről Becatti (54 k.) kimutatta, hogy a késői archaikus kortól a hellénizmusig terjedő időszak legkülönbözőbb előképei után készültek. 22 Ph. W. Lehmann: Roman Wall Paintings from Boscoreale in the Metropolitan Museum of Art (1953) 29 : a villa «Aphrodite termében» a hátsó fal jobb oldalán három Charist ábrázoló festményt találtak. Kérdés, hogy nem volt-e ez más típusú ? 23 Pompei falfestmények: Deonna 290. Római relief: Deonna 283/30. 24 Az aphrodisiasi Aphrodité ruháján: Deonna 285/46—287/60, — Szarkofágok: Deonna 280/12-282/28. — Thráciai reliefek: Deonna 283/36—284/45. Kisázsiai és thráciai városok pénzein : Imhoof-Blumer: Journal International d'Archéologie Numismatique 11(1908) 1 kk., különösen 195—207. Teljesebb Deonna elavult listájánál. — A csoport sokáig tartó népszerűségét mutatja : Servius in Aen. I. 720. 25 B e c a t t i 55 kk. 26 Becatti, RIA. VII. (1940), 7 kk. J. M.C. Toynbee: Some Notes on Artists in the Roman World. II. Sculptors. Latomus 9 (1950) 50 kk. A sicnai csoport fejei praxitelési hagyományra vallanak. 27 Lippold: Kopien und Umbildungen (1923) 45, Curtius 57 kk., Muthmann 94 k. 28 Imhoof-Blumer: id. m. A thráciai pénzeken való ábrázolást az ottani nymphakultusz magyarázza : Dobrusky, BCH 1897. 119 kk. Imhoof-Blumer: 183 k. A Charis-kultusz kisázsiai népszerűségét mutatja a brussai múzeum primitív terrakottája is, amelynek kompozíciója a kyrénéi Iseum csoportjára emlékeztet. Mendel: BCH 33 (1909) 370 n. 137 fig. 86. 29 Fredrich: AM 22 (1897) 361-380. v. ö. D ü m m 1 e r : RE. I. (1894) 2755. Az Aphrodité-idol ábrázolása Augustustól kezdve szerepel az aphrodisiasi pénzeken. 30 F r e d r i c h : i.d. m.377. Lullies (51 k) azt is lehetőnek tartja, hogy a csoport eredetije is Aphrodisiasban állt. 7* 99
