Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 4. (Budapest, 1949)
KÁLMÁN MÁRIA: A százéves «Birkozok»
ben volt Rómában — olaszországi tartózkodásából megnyilvánul? Tudjuk róla, hogy a későmanierista Cavalière d'Arpinóval volt jó barátságban, 7 azzal a festővel, akinek műhelyében a Floris van Dyckkel egyidős Caravaggio festett csendéleteket, virágokat és gyümölcsöket. Tudjuk azt is, hogy ismerte és nagyrabecsülte Caravaggiot, akiről haza, Hollandiába küldött leveleiben igen elismerően nyilatkozik. 8 Kellett, hogy ismerje a fiatal Caravaggio világos színekben csillogó képeit, melyekről szinte sohasem hiányzik a csendélet, sőt feltehetően ismerte Caravaggio pompás Gyümölcscsendéletét is. Elgondolkoztat bennünket a kérdés, hogy vájjon nem ezt a közepes kismestert kell-e a Caravaggiót követő realista festészet, a «caravaggizmus», első holland közvetítőjének tekintenünk? CZOBOR ÁGNES A SZÁZÉVES «BIRKOZOK» A Szépművészeti Múzeum Modern Külföldi Képtárát 1951 májusától új kincs gazdagítja, Courbet híres Birkózók című képe, mely új oldaláról mutatja be a nálunk eddig csak tájképeinek néhány kitűnő példányával képviselt nagy realista mestert 1 (26. kép). 1848-ban, a párizsi Salon tárlatán a Klasszikus Walpurgis Éj c. hatalmas képével lépett fel Courbet, melyről Chamfleury, későbbi barátja és kritikusa így nyilatkozott : «Megjosolom, s emlékezzetek majd vissza rá ! Az az ismeretlen, aki ezt az Éjszakát festette, nagy festő lesz. 2 Ugyanerre a vászonra festette Courbet öt év múlva a Birkózókat, 3 mely 1853-ban, a Fürdő Nőkkel 4 és az Alvó Fonónővel egy időben készült s egy kiállításon is szerepelt velük először : a Salon 1853-as májusi tárlatán. 5 Egykorú leírásokból tudjuk, 6 hogy itt a szintén nagy7 Feltehetően együtt is lakott Cavalière d'Arpinóval, mert a Wurzbach Lexikon (I. 475) elmeséli, hogy amikor Floris van Dyck barátjával, Cavalière d'Arpinóval együtt megbetegedett, a pápa mindkettőjükhöz saját orvosát küldte. 8 Hess, J. : The chronology of the Contarelli Chapel. The Burlington Magazine. 1951. 190. — M a h o n, D. : Egregius in Urbe pictor : Caravaggio Revised. U. o. 225. lap. Az általuk idézett V a e s, M. : Appunti di Carel van Mander su vari pittori italiani suoi contemporanei in «Roma» (1931) cikke nem volt számomra hozzáférhető. 1 A kép Hatvány Ferenc báró leányának tulajdonából került Múzeumunkba. Hatvány Ferenc báró Cassierer berlini műkereskedőtől vásárolta, akihez viszont Léon Hirsch Chenonceaux-i kollekciójából származott. Ez utóbbi gyűjteménybe valószínűleg az 1882-es árverés útján jutott, melyet a művész halála után, 1882-ben a Hotel Drouotban tartottak. Kikiáltási ára ekkor 5800 frank volt. — Genthon I.: Báró Hatvány Ferenc Modern Képgyűjteménye. Magyar Művészet. XI, 1935. 17 - 18. —- B éné dite, L. : Courbet. Paris, é. n. 48. — L é g e r, C h. : Courbet. Paris, 1929.53. 2 B éné dite, L.: id. mű. 47. 3 Dávid K. : Courbet. Bp. 1953. 20. — B é n é d i t e, L.: id. mű. 47. — R i a t, G.; Courbet. Paris, 1906. 106. — Sárdy Brutus a kép restaurálása folyamán helyenként rábukkant az eredeti festmény nyomaira. 4 Demoiselles au Village címen is szokott szerepelni, nem összetévesztendő Courbetnek egy kizárólag az utóbbi címen ismeretes, egy évvel korábbi képével. 5 A Salon ez alkalommal a Menus-Plaisirsben (megelőzően a Louvre-ban, később pedig a Palais Royalban) tartotta tárlatát s május 15-én nyílt. A mű Courbet életében szerepelt még 1855-ben Realizmus c. pavillonjában, (itt az 5. számot viselte) és a híres Pont de l'Alma-i barakkban rendezett kiállításon 1867-ben (katalógus-szám 13. alatt). — Courthion, P.: Courbet. Paris, 1931. 77, 79. 6 Léger, Ch.: id. mű. 53. — Bénédite, L. : id. mű. 48.
