Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 4. (Budapest, 1949)
RADOCSAY DÉNES: Két hervartói oltárszárnyról és a palocsai Szent Katalinról
a nyúlánk testeket aránylag kis fej koronázza, itt a testekhez viszonyított fejek mérete nagy. E hervartói típusok közelebbi rokona inkább az egykori németlipcsei (Partizánska L'upca) főoltár szárnyképein találhatók meg (10—12. kép). Párhuzamos vizsgálatuk során nemcsak a szerkesztési mód, az ábrázolt alakok arányai mutatnak a két emlék közötti közelebbi összefüggésre, hanem a női típusok fiziognómiai hasonlósága is megegyező felfogásra vall. A liptószentmáriai Királyok imádása, vagy Angyali üdvözlete Máriájának kerek fejformáját, hosszan ívelt orrvonalát a kérdéses hervartói arcokkal hasonlítva össze, világossá válik, hogy itt amannak kisebb tehetséggel megismételt, provinciálisabb változatával állunk szemben. A németlipcsei sorozatból pedig a Szt. Zsófia képet a lengyel Grybów-i Zsófiával vetve össze, 10 rajzolódik ki az az útvonal, amelyen át a lengyel-sziléziai művészet áramlatába hervartói festőnk is bekapcsolódott (13. kép). A Németlipcse—Grybów-i párhuzamról említsünk csupán annyit, hogy a két ábrázolás nemcsak kompozicionálisan pontos megfelelője egymásnak •— e szerkezet nem ismeretlen másutt sem 11 — hanem az alakok típusában is nagy hasonlóság észlelhető. A Grybów-i Zsófia az 1440 körüli évekre datált, a németlipcsei táblák általában 1450 tájára. Ez összevetés alapján s feltételezve, hogy hervartói festőnk iskolázottságát a németlipcsei mesternél nyerte, a kérdéses két hervartói oltárszárny keletkezésének idejét az 1450 —1460 közötti évtizedre tehetjük. Mint említettük, más festőtől származik a külső szárnyfelületen ábrázolt Szt. Péter és Pál alakja. A belső képmezőkön látható szentekétől eltérő az arányuk, más az arctípusuk is. De a németlipcsei főoltár körében maradva, analógiájuk a Királyok imádása táblán, a térdelő király alakjában ugyancsak megtalálható. S ez összevetésből nemcsak annyi tanulság vonható le, hogy a két hervartói oltárszárny mindkét festője kapcsolatban állt a németlipcsei főoltárral, hanem az is, hogy a húsz ismert és az elkallódott predellát és oromképeket is számítva még több németlipcsei tábla, a magyarországi táblaképfestészet történetében az egyik első, több művészt foglalkoztató műhely produktuma volt. Befejezésül az egykori hervartói főoltár kapcsolatairól, keletkezésének idejéről kellene szólni. Átfestett állapota miatt azonban — s régi felvétele sem alkalmas erre — a vizsgálatok nem vezethetnek biztos eredményre. Fényképe alapján úgy tűnik, hogy a «restaurálástól» kevesebbet szenvedtek az oromképek, valamint a Borbála-Dorottya-Katalint ábrázoló szárnykép. Formái szerint a Szépművészeti Múzeum két hervartói szárnyával nagyjából egy időben készülhettek. * A Szépművészeti Múzeum az 1937—1939 közötti években hat faszoborral gazdagította régi magyar gyűjteményét. Ezek között volt Szt. Jeromos és Katalin fafigurája is. A két szobor közelebbi provenienciája ismeretlen lévén, a múzeumi beszámoló általában felsőmagyarországi származásúként említette őket. 12 Mindkettő 191 l-ben a Szent György céh aukcióján bukkant elő, majd egy évvel később a Kisplasztikái kiállításon szerepelve kerülhetett a Kohner-gyüjteménybe. 13 Ujabb szakirodalmunk a Jánosréti mester művészetének méltatása kapcsán emlékezett meg két szobrunkról. A részletes stílusanalízis a két figura szoros egymáshoztartozását bizonyította és közeli rokonait a jánosréti (Lúcky pri Kremnici) főoltár Miklós 10 Wa lie ki, M. : Malarstwo polskie XV wieku. Warszawa, 1938. 9. tábla. 11 Lásd Szászfalva (Sásova) Zsófia oltár. 12 A Szépművészeti Múzeum 1937, 1938, 1939-ben. Az O. M. Szépművészeti MúzeumÉvkönyvei. IX, 1940. 271. 13 A Szent György czéh . . . nyolcadik művészeti aukciójának katalógusa. Bp., 1911. 22. lapon 410/b. sz. és A kisplasztikái kiállítás lajstroma. A Gyűjtő. I, 1912. 147.
