Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 4. (Budapest, 1949)
RADOCSAY DÉNES: Régi Magyar Osztály
Xaver Messerschmidt stb.). Vásárlások útján is igen jelentős darabok kerültek a Múzeumba. Rendkívül szerencsés módon éppen ott sikerült a gyűjteményt kiegészíteni, ahol legnagyobb volt a hiány, t. i. a francia iskolában. Három igen fontos francia darabot vásárolhattunk: 1950-ben Szent Jakab apostol XIII. századi mellszobrát, mely valamelyik francia katedrális szobordíszéhez tartozhatott, és Szent Mihály fából faragott álló szobrát (XV. század 2. fele), 1952-ben pedig Szent Borbála kőszobrát (XVI. sz. eleje). Ezekkel, valamint a már régebbi idő óta meglévő darabokkal megvalósíthattuk az Osztály régi vágyát, külön francia kabinetet rendezhettünk be. Ugyancsak vásárlás útján került Múzeumunkba 1952-ben egy német Krisztus siratása csoport (XVI. sz. eleje) és 1951 — 52-ben 2 olasz renaissance kis-bronz. Az utolsó tizenkét évben a Gyűjteményben őrzött letétszobrok száma is erősen megnövekedett és megközelíti a százat. Ezeknek egy része magángyűjtők letétjei. Más részük viszont azokból a darabokból tevődik össze, amelyeket viszontagságos időkben gazdátlanul maradt, kallódó, pusztuló magángyűjteményekből mentettek meg. Az utóbbiak közé tartozik egy XIII. századi fából faragott feszület, a korai olasz szobrászat remeke (v. ö. Acta Históriáé Artium Academiae Scientiarum Hungaricae I. 1953. p. 78—86). A gazdagabb anyag persze a kiállítás megrendezésére is nagyobb lehetőségeket nyújtott és így az új állandó kiállítás nem csupán méreteiben, területében növekedett meg, hanem súlyban és jelentőségben is, mert sokkal jobb áttekintést ad mind az olasz, mind az északi iskolákról. Visszatekintve az elmúlt 12 év történetére, megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy a katasztrofális kezdeti évek után a Gyűjtemény minden tekintetben nem várt és nem remélt módon fejlődött és igen jelentős kerek együttessé alakult. BALOGH JOLÁN osztályvezető Régi Magyar Osztály Az osztály, hogy a magyarországi művészetek egészét szerves fejlődésében mutathassa be, a történeti Magyarország emlékanyagát gyűjti. Anyaga a Múzeum fejlődése során a legkésőbb csoportosult önálló gyűjteménnyé. Körvonalai 1936—1940 között bontakoztak ki; Intézetünk ekkor vette át a Nemzeti Múzeum és Iparművészeti Múzeum tulajdonában volt közép- és barokk-kori képzőművészeti tárgyakat. Gyűjteményünk e folyamatos átvétellel egyidejűleg, majd később is, egyes magángyűjteményekből vásárolt darabokkal egészült ki. Az Osztály anyagát azonban az egyre jobban fasizálódó évek múzeum-politikája a tudományos és a szélesebbkörű nyilvánosság elől elzárta, az egyes átvett gyűjtemény csoportokat leltározatlanul hagyta, azokat hozzáférhetetlenné tette. Ilyen előzmények után, a Felszabadulást követő években, első feladatunk az anyag számbavétele, biztonságos elhelyezése volt. Ezt követően kerülhetett sor a raktározás, kiállítás, restaurálás, leltározás kérdéseinek megoldására. Az alapvetően fontos múzeumi munkák elvégzése mellett az osztály gyűjtőtevékenységét is folytatta. Míg a felszabadulástól 1948-ig mindössze 6 újabb műtárggyal gyarapodtunk, addig 1948-tól 1953 végéig 60 tárggyal gazdagodott gyűjteményünk. Ez új szerzemények között jelentősebb az 1948—49-ben a Miniszterelnökségtől átvett (előbb Uray László gyűjteményében) a XV. század közepéről származó Krisztust Pilátus előtt ábrázoló tábla. Jelentősebbek azok a
