Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 4. (Budapest, 1949)
BALOGH JOLÁN: Régi Külföldi Szoborgyűjtemény
Ezzel párhuzamosan tovább folytattuk a gyűjtemény tudományos feldolgozását, amelyről az O. M. Szépműv. Múz. Közleményeinek 3. füzetében (1949) és az «Acta Históriáé Artium Academiae Scientiarum Hungaricae» L kötetében (1953.) számoltunk be. Időközben a Múzeum súlyosan rongált épületének helyreállítása is odáig haladt, hogy 1949-ben sor kerülhetett a II. emeleti termek átépítésére és kifestésére. A hosszú termeket kisebb kabinetekre osztattuk és a falakat a bronzoknak leginkább megfelelő halvány zöldeskék színre festettük. Ez a szín azután alkalmas háttérnek bizonyult mind a márvány, mind a színes fa- és terrakotta-szobrokhoz. Az új kabinetekben azután 1950-ben megrendezhettük a gyűjtemény állandó kiállítását, illetve annak az I. részét, amely a figurális műveket foglalja magában. A rendezés alapelve volt az anyag kronológiai és iskolák szerinti csoportosítása, ezen belül minden egyes darab megfelelő érvényesítése és a legjelentősebb alkotások hangsúlyos kiemelése. Ennek érdekében a kiállított darabok számát erősen korlátoztuk, 1936-ban 178 darabot állítottunk ki, most csak 150-et. Az anyag jó és helyes elrendezését igen megkönnyítette, hogy a kiállítási helyiségek számát 7-ről 11 -re növelhettük. Ezekből 7 jutott az olasz iskoláknak és 4 az északi iskoláknak. A kabinetek sorrendje a következő: 1. kora-itáliai munkák IV. sz.— 1300; 2. olasz trecento és kora-quattrocento ; 3. a toszkán quattrocento első korszaka ; 4. a toszkán quattrocento második korszaka ; 5. a toszkán cinquecento ; 6. a felsőolasz quattrocento ; 7. a felső-olasz cinquecento ; 8. francia iskola XIII— XVI. sz. ; 9. német iskolák XIV—XV. sz. ; 10. német iskolák XV—XVI. sz. ; 11. osztrák iskola XVIII. század. Két évvel később, 1952-ben elkészült a kiállítás II. része : a kőtár, a kabinetsorhoz csatlakozó lépcsőházban, ahol hasonló elvek szerint a gyűjtemény olasz dekoratív kőfaragványait (XIII—XVI. század) helyeztük el, összesen 59 darabot (V. ö. Balogh J. : A Szépműv. Múz. Régi Külföldi Szoborgyüjteményének lapidáriuma. Múzeumi Híradó 1952. VI. 50—51. 1.). Végül pedig 1953-ban az újjáépített renaissance csarnokban kiállítottuk a nagyméretű olasz dekoratív emlékeket, összesen 5 darabot a VIII—XVI. századból, közöttük a Testa-címeres velencei kútkávát (XV. század). Még 1950-ben elkészült a gyűjtemény új raktárhelyisége is, amelyben szintén iskolák szerinti csoportosításban áttekinthetően rendeztük el mind a gyűjtemény ki nem állított darabjait, mind pedig a letétszobrokat. Külön csoportban helyeztük el ugyanitt a késői másolatokat és hamisítványokat, melyeket az anyag revíziója alkalmával selejteztünk ki, de amelyek sokféle szempontból igen tanulságosak. Időközben a gyűjtemény is nem remélt módon megnövekedett. Az utolsó években 97 darabbal szaporodott meg az állaga, ami kb. 25%-os gyarapodásnak felel meg. Ezeknek a túlnyomó része (81 db.) más budapesti múzeumokból került át hozzanK. a múzeumok egvmásközötti cseréjéről szóló elvi megállapodás után. Ennek eredményeképen a következő múzeumoktól kaptunk olyan anyagot, mely az Osztály gyűjtési körébe vág : a Történeti Képcsarnoktól 1943—44-ben és í948-ban 10 darabot, a Magyar Történeti Múzeum Történeti Osztályától 1948-ban és 1952-ben 6 darabot, a Régészeti Osztálytól 1953-ban 2 darabot, az Iparművészeti Múzeumtól 1949—50-ben 43 darabot, a Ráth György Múzeumtól 1950-ben és 1952-ben 5 darabot, a Fővárosi Képtár Zichy Jenő Múzeumától 1952—53-ban 10 darabot, a Szépművészeti Múzeum Antik Osztályától 4 darabot, a Régi Magyar Osztálytól 1 darabot. Az átvételek között olyan kimagasló művek vannak, mint Tiziano Aspetti két remek tűzbakja, Baccio Bandinelli Ifjúfeje és az osztrák barokknak számos kiváló alkotása (id. Joh. Bernhard Fischer von Erlach, Georg Raphael Donner, Matthäus Donner, Christoph Mader, Franz 7 Bulletin
