Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 3. (Budapest, 1949 )

Szilágyi János György: Egy attikai Heraklés-amphora

fölött viselve, vállán tegezzel (benne három nyílvessző), tehát régebbi attribútumával,

16 balkezében az elrablott tripussal, jobbjában Apollonra emelt buzogánnyal megy kifelé az oltárral jelzett szentélyből. Nyomában Apollon, meztelenül, vállára vetett köpennyel, jobbkezével megragadja a tripust, balját védekezőleg emeli Héraklés felé. Mögötte köpenyben és fejére húzott fátyollal

17 nőalak áll, akit a tripusrablás más ábrázolásai Artemis attribútumaival látnak^el, olykor a nevét is mellé írva. Az attribútum nélküli ábrázolások nőalakja Létó is lehet, annál inkább, mert Pausanias leírása szerint mind a ketten ott állnak Apollon mellett a tripusrablást ábrázoló, az V. sz. elejéről való szobron, amelyet a phokisiak állítottak Delphiben.

18 Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy az íjjas vadász Artemis ismert típusának kialakulása későbbi a váza keletkezésénél.

19 Nem tudjuk biztosan, hogy a tripusrablás mythosának hátterében állt-e — mint többen feltették — valamilyen történeti esemény.

20 Mythikus előzményeit több antik elbeszélésből ismerjük.

21 A vendégbarátja, Iphitos megöléséért rászabott büntetéstől szabadulni akaró Héraklés — így szól az apollodorosi változat —, miután hiába kér jóslatot a delphii jóshelyen, elrabolja a tripust, amelyen ülve Apollon papnője a jóslatokat adta, hogy új jóshelyet alapítson magának. Az ábrázolásokon is látható befejezés szerint azután Zeus kibékíti a tripus fölött összevesző testvéreket. A tripus-rablásnak a monumentális művészetben is korán megjelenő ábrázolásai közül a feketealakos vázafestés utolsó korszakában az lett az uralkodó típus, amely, mint a mi vázánk is, a tripussal a delphii jóshelyről elsiető Héraklést ábrázolja, nyomában Apollonnal.

22 A vázánkon látható, a színteret jelző oltárnak és az Apollon mögött álló nőalak fátyolviseletének egyetlen példája ismeretes előttem a tripusrablás ábrázolásain, egy bécsi feketealakos lékythos, amelyen babérágak is utalnak Apollon szentélyére.

23 Az V. század közepétől szinte teljesen eltűnik az ábrázolások közül a tripusrablás, később csak az archaizáló stílusban és dekoratív reliefeken találjuk.

24 A váza keletkezéséhez nemcsak az ábrázolások típusa ad támaszpontot. A nyakon levő palmettadísz vörösalakos technikája ugyancsak a VI. sz. utolsó negyedében kezdődő átmeneti korra utal. Ugyanide mutat a jórajzú, bár nem kifogástalan kivitelű amphora szabadabb, mozgalmasabb rajza (Athéné ruhájának redőzete!), amelyen azonban pl. a tripusrabló Héraklés alakja az archaikus frontalitás emlékét őrzi, mint még a korai vörösalakos vázák is ;

25 a szemek rajza pedig már határozottan a vörösalakos technika hatását mutatja. Nyilvánvalóan azoknak a vázáknak egyikével van dolgunk, amelyek a vörösalakos technika felfedezése után készültek, amikor az egymás mellett élő két stílus kölcsönösen hatott egymásra.

26 16 Furtwängler, i. h. 2138 (antik helvek). » V. ö. Overbeck, 410. 1. 18 X. 13, 7 és Hitzig-Blümner kiadásának jegvzete : 708—9. 1. 19 V. ö. Wernicke, RE II. 1419. *P Összefoglalóan Schwendemann, Jdl. 1921. 161 s köv. ; v. ö. Luce, i. h. 317—8. 21 Helyek Slephaninál i. h. 36 s köv. ; v. ö. még Gruppe, i. h. 944 ; Kroll, RE IX. 2026—7 ; Eurem, RE IX. 1847—8 ; Luce, 314 s köv. 22 Furtwängler, i. h. 2214 ; Luce, i. h. 324 s köv. ; W. Technau, Rom. Mitt. 1938. 107. 23 Csak Reinach, Repertoire II.

2 342-ről ismerem. 21 Furtwängler, i. h. 2232 ; Luce, i. m. 25 Pl. Furlwängler-Reichhold

: Gr. Vasenmalerei I. 101 és Taf. 22. Euphronios csészéjén. 23 Úttörők E. Potlier fejtegetései : Catalogue des vases antiques (Louvre) III <1906) 647 s köv. ; F. Hoeber, Monatshefte f. Kunstwiss. 1918. 33 s köv.