Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 3. (Budapest, 1949 )

Szilágyi János György: Egy attikai Heraklés-amphora

vett a harcban, de nem tudta megakadályozni fia pusztulását. Valószínűleg ebben a harcban segítenek apjuknak és testvérüknek az amazonok egy perugiai bronz kocsi-reliefen.

3 Amythológiai hagyomány ugyanis őket is Arés ivadékainak tartja.

4 Héraklés elleni harcuk szoros kapcsolatban van a Kyknos-harccal, nemcsak, mert gyakran ugyanannak a vázának a két oldalát foglalják el,

5 hanem a feketealakos vázafestésben elterjedt amazonharc-ábrázolás kompozíciója is pontos mása a Kyknosharcának.

6 A két kompozíció talán nem egymástól függetlenül kapott azonos megfogalmazást. A kronológiai elsőbbség kérdése azonban köztük annál kevésbbé vethető fel, mert az «elbuko harcos» típusa a Héraklés-körtől függetlenül is gyakori, nemcsak a vázafestészetben, hanem a nagyplasztikában is.

7 Héraklés amazonharcának ábrázolása még a feketealakos vázafestés fénykorában ennek a motívumnak a felhasználásával vált tipikussá.

8 Az amazon eredeti «térdenfuto» mozdulata a VI. sz. végén tényleges térdreeséssé alakult át, Héraklés pedig gyakran már kard helyett felemelt buzogánnyal támad az elbukóra. Ez a helyzet a mi vázaképünkön is. Héraklés jobbkezében buzogány, övén kard van, fején a VI. sz. előtt ábrázolásain nem található, de a VI. sz.-i feketealakos és a korai vörösalakos vázákon ilyen formájában tipikus oroszlánbőr, amelynek hátsó lábai rövid chiton alá vannak behúzva, mellső lábai pedig a hős mellén összekötve. Felemelt baltérddel támad neki a földre hanyatló, balkezében lándzsát, jobbjában pajzsot tartó, sisakos, rövid chitont és páncélt viselő amazonnak, akinek hasonlóan öltözött, baloldalán kardot viselő társnője siet segítségére, Héraklés felé lendítve lándzsáját. Ez a legelső tipikussá vált ábrázolása Héraklés amazon-harcának.

9 Az amazonok elleni egyes vagy csoportos harc mellett csak az V. sz.-ban tűnik fel az ábrázolásokon Hippolyte övének megszerzése,

10 elsősorban már a 12 munka között. A vázafestésből az V. sz.-ban kiszorul Héraklés amazon-harca, helyét Théseusé foglalja el.

11 Az amazonokat az V. sz.-ban már túlnyomóan a már régebben is felbukkanó skytha-viseletben ábrázolják.

12 Az Aréssel és körével szembenálló Héraklést Pallas Athéné védi meg harcaiban,

13 ugyanaz, aki Théseus és Bellerophontés mellett is ott áll nagy küzdelmeikben. Ó van ott mindig a klasszikus görög mythológiában, ha a harc esztelen őrületével szemben az okos megfontolást kell mérlegre tenni.

14 Öt látjuk Héraklés oldalán a váza másik képén, az attikai feketealakos vázafestésben egyik leggyakoribb kalandjának, a delphii tripus elrablásának ábrázolásán.

15 Jobbkezében Apollon felé szegezett lándzsával, attikai sisakban, Gorgófő nélküli aigissal áll védence mellett, aki az amazonharcbelihez hasonló öltözetben, csak ezúttal az oroszlánbőrt chitonja 3 Petersen, Röm. Mitt. 1894. 274 s köv. 4 Pherekydes, 25. fr. 5 Petersen, i. h. 285. 1. 6 Például Reinaeh: Répertoire des vases peints II

2

. 47, 3 ; Amelung: Führer durch Florenz 227 ; Beazley-Magi: Raccolta Guglielmi I. (1939) Tav. 7, 20. 7 A motívum festészeti és szobrászati megjelenésének kapcsolatára az aeginai Aphaia-Athéné templommal kapcsolatban Furtwängler hívta fel a figyelmet, Aegina I. 343 s köv. 8 Furtwängler, Roscher s. v. Héraklés 2202 ; Sammlung Sabouroff ad Taf. 49. 9 Például a Villa Giuliában : Heibig, Führer II.

3 1795f, 1796g. 13 Furtwängler, i. h. 2226. 11 Furtwängler, i. h. ; Heibig, Führer I.

3 286. 1. 12 Graef, RE I. 1773. 13 Kapcsolataikról Gruppe, i. h. 1095—6 ; ábrázolásokon : Furtwängler, i. h. 2216. 11 W. F. Otto: Die Götter Griechenlands. Frankfurt a. M. 1934, 60 sköv. 15 Az ábrázolások ma is használható összeállításai közül a legrégibb és alapvető Stephani-é, Compte-Rendu de la Commission Impériale Archéologique 1868, 31 s köv. ; teljesebb : Overbeck, Apollon (Gr. Kunstmythologie III. 5.) 391 s köv. ; v. ö. még Furtwängler, i. h. 2213—4, 2232—3 és Gruppe, i. h. 944 s köv. A legújabb és legteljesebb S. B. Luce-é : A. J. A. 1930, 313 s köv. Azóta is több példányt publikálták. (Egy érdekes kompozíciójú korai vörösalakos amphora : Röm. Mitt. 1943, 178 s köv.) 3S