Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 3. (Budapest, 1949 )
Bíró Béla: Rosenthal Dávid önarcképe
Schäfer's berühmten, grossen Historienbild»-et csodált meg. Ebben az időben Rosenthal már a Constantin keresztnevet használta a Dávid helyett, a cikk is ezen a néven emlékezik meg róla, nem mulasztva el a műteremlátogatásra vonatkozó felhívást : «Da der Künstler nur noch kurze Zeit hier verweilt, machen wir Freunde der historischen Malerei auf sein Atelier, Béla-Gasse, Nr. 247, aufmerksam.» Parisba való visszatérése után is valószínűleg inkább másolt, mint önálló képeket festett. Nem volt termékeny művész, —• talán éppen a forradalmi mozgalmakban való aktív részvétele folytán, — erre vall az a tény is, hogy nagyon kevés művét ismerjük, önarcképe minden bizonnyal ebben az időben, 1847 és 1851 között készült. A szabadságharc leverése után sem szűnt meg az elnyomatás ellen küzdeni : Parisba menekült honfitársaival szoros kapcsolatot tartott fenn és amikor 1851-ben Pestre jött, hazatérésének politikai küldetés-jellege is volt. Eleinte nem volt bántódása, a «Der Spiegel» ismét meleghangú cikket írt róla, dicsérte művein a technikai tökéletességet és a lélekkel telt felfogást. 3 Különösen arcképeit emelte ki : «Man preist die von ihm verfertigten Portraits nicht nur der überraschenden Aehnlichkeit halber, was so zu sagen nur von den äusserem Werthe derselben Zeugniss gäbe, sondern gilt diese Bewunderung vorzüglich der geistigen Darstellung der abzukonterfeienden Physiognomie, der Lebendigkeit und Wahrheit, in denen wenn wir uns so ausdrücken dürfen, der innere Mensch abgespiegelt wird, und durch welche seine Bilder zu echt künstlerischen, zu wirklichen Studien werden.» Végezetül a cikk írója kifejezi reményét, hogy a közönség felkeresi Rosenthal műtermét és meggyőződik róla, hogy a művész méltó a minden oldalról jövő dicséretre. Erre azonban már nem került sor. A rendőrség valószínűleg már érkezésétől kezdve figyelte a Parisból jött, forradalmár-gyanús művészt és röviddel érkezése után letartóztatta. A nála lévő kompromittáló iratokat sikerült ugyan még elfogatása előtt egy barátjának átadnia, de a rendőrség így is sok terhelő adatot gyűjtött össze ellene. Fogságából reménytelennek tartotta a szabadulást, mert jól ismerte az elnyomók kérlelhetetlenségét s ezért önkezével vetett véget életének. 4 Egyik adat szerint a börtönben felgyújtotta a matracát s a füstben megfulladt, másik szerint felakasztotta magát, ismét másik szerint foszforos gyújtóval mérgezte meg magát. Tény az, hogy Rosenthal Dávid-Constantin a forradalom vértanúja lett. 5 Mint művész, a reformkor átlagfestői közé tartozik. A Fővárosi Képtárban lévő egyetlen képének, egy 1841-ben festett férfiarcképnek tanúsága szerint jó felkészültségű művelője volt mesterségének, 6 —- ezt tanúsítja most előkerült önarcképe is. Az egykorú kiállításokon arcképeken kívül genre-képékkel is szerepelt, «Délutani pihenő»-je száz forintért kelt el 1847-ben a Pesti Műegylet kiállításán, ugyanott egy "Gondolkozó nő»-je is szerepelt. 7 E képek holléte ismeretlen, de reánk maradt néhány műve is elég arra, hogy alkotójának helyet biztosítson a magyar művészet hőskorának Pantheonjában. Biró Béla. 3 Der Spiegel. Politisch-belletristisches Tageblatt. 1851, Donnerstag, 10. Juli. Nr. 158. S. 631. 4 Wurzbach: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich, Bd. 27. S. 33—34. 5 Illustrierte Zeitung, Leipzig, Bd. XVII., 1851, S. 147. 6 Rosenthal Konstantin : Férfi képmás. OIL, v. 92 x 73 cm. Jelzése : «C. Rosenthal 1841.» Vétel 1940, Lelt. sz. : 4972. 7 Lyka: Magyar művészet 1800—1850. 195—196, 263, 502. 1. ; Lyka: Nemzeti romantika 1850—1867. 87. 1. ; Thieme-Becker XXIX. S. 21. Felelős kiadó: Dr. Genthon István 51.035. — Egyetemi Nyomda NV. Budapest, Múzeumdíörút 6. (F.: Tirai Richárd.)
