Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 3. (Budapest, 1949 )

Aggházy Mária: Ornamentális mintalapok a Szépművészeti Múzeumban

minősége csak műkedvelőnek mutatja ezen a téren. Tárgyuk szempontjából gyűjtött : antik, római elemeket, épületrészleteket és díszítő elemeket egyaránt, azután korabeli északitáliai és velencei motívumokat. Megkíséreltem, hogy többet tudjak meg a kódex első rajzolójáról, Angelo Cortinoról az egyik-másik lapon található monogrammok útján : ezek hat esetben .1. .A., kétszer L, egyszer LA és egyszer Az első lehet Giovanni Andrea Vavassore il Guadagnino, (működött 1510—1572 között), a harmadik Luca Antonio de Giunta (1457—1538), a második az L jelzésű egy különben csak jelzett munkáiról ismert mester, aki a lombard-velencei iskolához tartozott a XVI. század első évtizedeiben és akitől jelzett metszetek szerepelnek L. A. Giunta különböző kiadványaiban.

2 Közülük egyedül Vavassore, illetve rajta keresztül azután Zoppino felé mutat több kapcsolódási vonal is a kódexben. 1.) A kódex tartalmának második részét kitevő versek között a legnagyobb számú M. Antonio Tebaldeo-tól van, akinek költeményei 1534-ben Zoppino-nál jelentek meg. 2.) Ugyancsak Nicolo Zoppino

3 (1508—1544 között működött) és Vincenzo de Polo a kiadója Antonio Adrio : La vita del glorioso apostolo et evangélista Joanni című, Vavassore-tól illusztrált művének, melyben először fordul elő 1522-ben Vavassore monogrammja.

4 3.) A kódex következő tulajdonosa a jelenleg a Szépművészeti Múzeumban levő 28 metszetet és 69 rajzot később a traktatus szövege és a versek fölé ragasztotta, azok némelyikéről részlettanulmányokat másolva a kódex még üres lapjaira, más ornamentális tanulmányrajzok közé. E metszetek egyik csoportjának motívumai szerepelnek azután Vavassore, Zoppino és több más velencei grafikus művész mintakönyvében, többféle változatban és átalakításban. Ezzel a csoporttal szándékozom most bővebben foglalkozni és azokat bemutatni. A 9 drb fínomrajzú rézmetszet mérete a következő : az 1915/73-as Leltári számú 46 mm, az 1915/74-esLt. sz. 40 mm, az 1915/75-ös Lt. sz. 60 mm, az 1915/76-os Lt. sz. 58 mm, az 1915/77-es Lt. sz. 43 mm, az 1915/78-as Lt. sz. 38 mm, az 1915/79-es Lt. sz. 50 mm, az 1915/80-as Lt. sz. 52 mm, az 1915/81-es Lt. sz. 52 mm széles. Hosszúságuk nem jellemző, mert némelyiket utóbb elvágták. Ferde csikozású alapon részben tiszta maureszkek, részben szalagcsomózással egyesítve. Az olasz renaissance e keleti eredetű ornamentika formavilágával a behozott árucikkek útján ismerkedett meg, 1300 körül templomi inventárokban már kimutathatók a «panni tartarici» és éppen abban az időben Duccio : Maesta-ja egyik nőalakjának fátyolán látható először a maureszk, mint hímzésminta.

5 Később pedig Velence az egyik központ, amin keresztül az északnyugat Perzsiában beszerzett selymek Olaszországba jutnak. Ezeken kínai elemek és azok perzsa utánzata a minta. Ilyen a szalagfonat is, mely az egyik buddhista szerencseszimbolum.

6 De más iparművészeti alkotások, mint pl. az ötvöstárgyak, vagy könyvtáblák díszítéseinek keleti kapcsolatai is közismertek.

7 Ezekről kerültek azután a XV. század végén és a XVI. század elején először az egyes mintalapok, majd az összefűzött egységes minta2 Nagler: Die Monogrammisten. III. No. 1775. ; IV. No. 895. és 903. ; IV. No. 876. és Thieme-Becker: Allgemeines Lexikon der Bildenden Künstler. XXIV. 143—144 1., továbbá : Löffler-Kirchner-Olbrich: Lexikon des gesammtes Buchwesens. I. 634. 1. 3 Fumagalli: Dictionnaire géographique d'Italie. Florence 1905. 486—488. 1. 1 Prince d'Essling: Les livres à figures vénitiens. Florence-Paris, III. 112—116. 1. 5 Falke, O. v.: Kunstgeschichte der Seidenweberei. Berlin 1913. II. 50 sk. 1. és Lötz, A.: Die neue Formenwelt im Buchschmuck des 16. Jahrhunderts. Maureske und Rollwerk. Philobiblon. 1935. 203 sk. 1. « Falke: i. m. 50—51. 1. 7 Molmenti, P.: La storia di Venezia nella vita privata. Bergamo 1906. II. 156 1., 301. 1., és Migeon, G.:. La Fleur de la Science de Pourtracture. Patrons de Broderie, Façon arabique et ytalique par Francisque Fellegrin. 1530. Réimpression en fac-similé avec introduction par... Paris 1908.