Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 3. (Budapest, 1949 )

Haeffner Emil: Egyiptomi gyűjteményünk újabb kis szolgaszobra

ben és közvetlenebbül mutatják mindezt, mint a sírok merev, hagyományos szabályok szerint készült falfestményei. Ez érthető is, hiszen ezeket a kis szobrokat, — éppen mert nem misztikus vallásos elképzeléseket, sem isteneket, vagy glorifikált személyeket nem ábrázolnak, mivel a való életet hivatottak megeleveníteni, — kevésbbé köti az egyéb ábrázolásoknál elengedhetetlen kánon. Bár a szabály alól teljesen felszabadultnak, úgyszólván csak egy-két darabot mondhatunk (a szobrok megalkotása többé-kevésbbé követi a hagyományos típusokat), változatosabb beállításuk, szabadabb mozdulataik, taglejtéseik és mindig valószerű festésük az élethez közelebb állókká, szinte elevenekké teszi őket. így az a csonka, töredezett, erősen megkopott kis faszobor is, melyet múzeumunk nemrégen ajándékba kapott, nemcsak kultúrtörténeti, de művészi szempontból is becses számunkra. A 13.2 cm magas szobrocska minden kopottsága, csonkasága és sérülései ellenére élénken bizonyítja alkotójának természet-meglátó és visszaadó művészetét. Az ennél a típusnál gyakran előforduló elnagyolt, durva kivitelű, sőt néha jellegzetesen kontármunkákkal szemben, szobrocskánk gondos* mondhatnók művészi kivitelű. Az alak parókás (vagy hátul egyenesre nyírt hajú) férfi. Karjai, melyek eredetileg fa-csapokkal voltak a testhez erősítve, sajnos, a csapokkal együtt hiányoznak (a balkar csapjának egy egészen kis töredéke kivételével). A fekete paróka (vagy haj?), mely a füleket teljesen eltakarja, több helyen erősen megkopott. A fej hátsó részén, valószínűleg ütéstől származó, mélyedés van. A szobrocska arca erősen sérült. Orra, az orr-tövét kivéve, hiányzik. Mind az orr helyén, mind a két, de különösen a bal arcon, valamint az állon is erős horzsolás nyomai láthatók. Az arc sötét-vörösbarna alapszínére feketével festett, nagy szemekből hiányzik a fehér szín. Ezt a szemek rajzán belül is az arc alapszíne pótolja. A balszem sarkában látható parányi fehér folt kivételével (amely azonban lehet por, penész, vagy mész-szemcse is), minden jel arra mutat, hogy a szem fehérje sohasem volt megfestve. A pupilla is mindkét szemen csak alig észrevehető piciny fekete ponttal van jelezve. Arra, hogy az arc eredetileg gondosan volt megmintázva, több jel mutat. Az orrnyereg tövében kivésett szemgödrök, az arccsontok (bár erősen lehorzsolva), a kissé duzzadt száj (szintén lehorzsolva), de főképpen a szépen mintázott áll, mind ezt bizonyítják. A fej erős, különösen az alsó, a mellcsontba torkolló részén szépen mintázott, izmos nyakon nyugszik. Az ugyancsak vörösbarnára festett test kidolgozása már kevésbbé részletes, bár egyáltalán nem elnagyolt, — inkább egyszerűsített. Festése több helyen megkopott, lepattogzott. Feltűnő a szobor hátán, a gerincoszlopot jelző, a többi részlethez viszonyítva kissé durván kifaragott mélyedés. A jobbváll kissé magasabb a balnál, amiből esetleg halványan következtethetünk a hiányzó karok egykori helyzetére. Lehetséges — talán valószínű is, —• hogy, mint a már ismertetett másik szobrocskánk,

2 jobbkarját ez is felemelve tartotta. A jól megmintázott csípőkből folytatódó alsó test, a szobor egyébként helyes arányaitól eltérőleg, túlságosan hosszú. A helytelen arányt még jobban kiemeli, hogy az alsó test, az egyiptomiak szokásos kötényét jelzendő, fehérre festett (illetve fehérre festett volt). Ez a festés ma már, egészen kis foltokat kivéve, lekopott és csak a csípőn, a két szín határán látszik élesen. A szobrocska lábai, a combok töveinek kivételével, szintén hiányoznak. Mivel azonban a szobor alsó részén semmiféle utólagos faragás, vagy fűrészelés nyoma 2 Dobroviís, A.:. Une Statuette de serviteur égyptien au Musée des Beaux Arts. Bulletin du Musée hongrois des Beaux Arts. No. 1, Mai 1947.