Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 3. (Budapest, 1949 )

Szilágyi János György: Egy attikai Heraklés-amphora

EGY ATTIKAI HÉRAKLÉS*AMPHORA Azok közt az antik tárgyak közt, amelyeket 1948-ban az O. M. Iparművészeti Múzeum mint gyűjtési körén kívül esőket, átadott a Szépművészeti Múzeumnak, szerepel egy attikai feketealakos amphora is. 1873-ban került az Iparművészeti Múzeumba Ráth György ajándékaként. Ó a Fejérváry—Pulszky gyűjteményből szerezte meg, így azután a váza nem került a legnagyobb magyar antik magángyűjtemény többi darabjával 1868-ban a londoni árverésre. 1842-ben Eperjesen Josef Büchner és Wolfgang Böhm festőművészek akvarel-sorozatot készítettek az egész gyűjteményről, amelyet néhány későbbi kiegészítéssel együtt a Történelmi Múzeum őriz egy Liber Antiquitatis c. albumban. Ebben a szóbanforgó váza képe is megvan, még teljesen ép, nem a törés utáni, ügyetlen és durva restaurálástól elcsúfított állapotában. A 22.4 cm magas «nyakas» amphora nyakán palmettadísz, két oldalán Héráklés és Apollon harca a tripusért, ill. Herakles két amazon elleni harca látható. A többi részét (a nyak belső oldalát is) fekete firniszfesték fedi, a talpkorong oldalát és alját kivéve. Az edény több darabból van elég durván összeragasztva, az összeillesztési helyeken előforduló színvonalkülönbségeket gipsszel igyekeztek elsimítani ; a festés is több helyen restaurált. Apollon jobb lábfején és az oltár egy részén a festés lepattogzott. Ragasztva van a két szalagszerü és két-két barázdával rovátkolt fül is, az edény száján és a talpkorongon csorbulások. A fehér és vörös kisegítő szín a feketére van ráfestve és különösen a fehér több helyütt lekopott, alatta a fekete alap látszik. Fehér : mindkét képen a nők testszíne, az oroszlánfog Héraklés arca körül, az oroszlán karmai, Héraklés kardszíja, az amazonok pajzs-jelvénye, az álló amazon kardjának szíja, és markolata, pontok a kardhüvelyen, a másik oldalon Apollon saruja, díszítés az oltáron. Vörös : a két amazon pajzsának széle, sáv a lehanyatló amazon sisakjának homlokrészén, az akvarel tanúsága szerint ugyanaz a másik amazon sisakján, pontok az oroszlánfejen ; a másik oldalon sávok Apollon köpenyén, pontok a két istennő ruháján, szalag nyomai Artemis feje körül, Héraklés tegezének pereme és a fedő egy része, az oltár lángja. A két képet felülről határoló dór kymationban eredetileg fekete és vörös vonalak váltakoztak ; a kiegészítő a vörös festésről nem vett tudomást. Bekarcolt körvonalrajz csak ott van, ahol fekete feketével találkozik, de bekarcolva jelzi a festő az izmokat és ruharedőket. A rajz a váza mindkét oldalán egyformán jó, csak abból lehet következtetni, hogy a mester a tripusrablás ábrázolását szánta a főoldalnak, hogy míg az amazonharcnak legegyszerűbb változatát festette meg, a tripusrablás-jelenetet, bár annak is gyakori az egyszerű, csak a két főszemélyre szorítkozó ábrázolása, mellékalakokkal és «diszletezéssel» tette zsúfoltabbá és látványosabbá. Mindkét kép középpontjában Héraklés áll, a VI. sz.-i attikai vázafestés legnépszerűbb mythos-hőse, akiben az athéni társadalomnak az a része, amelynek világképét a vázafestés is tükrözi, egy szempontból a legmagasabb ember-eszményét fogalmazta meg. Ö volt az, aki az isteni és emberi világ közti szakadékot életművével áthidalta, ember volt és istenné lett : a hésiodosi Áspis szerint

1 azért nemzette Zeus, hogy munkatársa és a baj elhárítója legyen isteneknek és halandóknak. Legyőzi a világ olymposi rendjét fenyegető szörnyeket és az embereknek" is a békés élet lehetőségeit teremti meg. Erő mindenki javára — ez a tulajdonsága állította szembe Héraklést Aréssél, a pusztító-, mindenki számára bajt hozóval. Több mythos szól Arés gyermekeivel való harcáról.

2 Ezek közé tartozik a thrák Diomedés is, akitől lovait szerezte meg, és Kyknos, akinek Héraklés elleni harcát sok vázakép ábrázolja. Maga Arés is részt1 28—9. sor. 2 Gruppe, RE Suppl. III. 1096.