Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 2. (Budapest, 1948)

Garas Klára: Lipót Vilmos főherceg gyűjteményéből származó képek a Szépművészeti Múzeumban

arckép; Palma, Ifjú leány képmása; A. Mor, Pl. Fülöp és felesége; Giorgione, Férfifej stb.

5 A már ismert és számontartott tételeken túl a raktári anyagból további 13 képet ismertethetünk mint Lipót Vilmos főherceg egykor világhírű gyűjteményének kétségtelen maradványait. A múzeum 805. leltári számú képe, Szent Család fal előtt pl. a főhercegi inventár olasz jegyzékének 311. számaként szerepel, mint ismeretien festő munkája. Ugyanezt a képet a Theatrum Artis Pictoriae Polidoro Veneziano, azaz Polidoro Lanzani műveként reprodukálja. A Prodromus tanúsága szerint a XVTII. századelső felében még látható volt a Stallburgban. Az 1004-es leltári számú Mária fej Correggio pármai Madonna della Scodellájának régi másolata, Lipót Vilmosnál (284. sz.) Correggio alkotásaként, a Prodromusban mint Barroccio művét tartották számon. Ugyancsak másolat a 342. szám alatt bejegyzett Tintoretto Önarckép (a múzeumban, leltári szám 1011) a mester Louvre-beli portjénának régi másolata, melynél az azonosítást a Prodromus kicsiny, de azért felismerhető reprodukciója teszi lehetővé. A főhercegi képtár németalföldi anyagából első helyen kell említenünk két pompás korai flamand tájképet. A párdarabokat alkotó képek egyike (leltári szám 379.) vad bozótos erdőrészietet mutat be vadászokkal s legelésző nyájjal, a másik (leltári szám 377.) romantikus tengeröbölben erdőszéli halásztelepet ábrázol. A különösen gazdag táj, a kicsiny staffage-alakok virtuóz rajza, a felépítés biztonsága a legjobb korabeli mester kezére utal. Lipót Vilmosnak éppen németalföldi vonatkozásban eléggé megbízható inventárja nem említi a szerző nevét, de valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, midőn a stílusban és qualitásban legközelebb álló Jan Brueghelre gondolunk.

6 A két valóban muzeális szépségű kép 1728-ban a Stallburgban volt, akkoriban restaurálta őket a hátlap tanúsága szerint Rausch von Traubenberg galériainspektor. Művészi szempontból érdekes alkotás a 912. lt. számú Férfiarckép is. A sokat szenvedett s erősen lekopott portré idősebb, tekintélyes férfit mutat be, a kezében tartott könyv, szemüvege s a homokóra jelzik tudós mivoltát. Ezzel az arcképpel a Prodromusban s Lipót Vilmos inventárjában (572. szám) is találkozunk. Utóbbi a részletes leírás mellett a kép szerzőjét is megemlíti, s a XVI. század jeles német arcképfestőjére, Jörg Penczre utal. E régi névmeghatározás a művész más munkáival való összehasonlítás után is meggyőző marad. A jelentősebb alkotások közé tartozik még a 816. lt. számú A házasságtörő nő Krisztus előtt című kép, melyet Lipót Vilmos inventárja (800. szám) az idősebb Lucas Cranachnak tulajdonít. Az óvatosabb modern stíluskritikának meg kell elégednie avval, hogy e kétségtelenül qualitásos képet csak feltételesen tartja Cranach művének, s esetleg a műhelymunkák közé sorozza. A múzeumi leltárban Torenvliet nevét viselő holland zsánerkép Zenélő parasztokkal (331. lt. szám) az 1659-es inventárban ismeretlen mester műveként szerepel; piciny reprodukcióját a Prodromusban is megtalálhatjuk. Ugyancsak ismeretlen festő munkájaként tartották számon (444. sz.) a 951. lt. számú erősen megrongált s bizonytalan jellegű Krisztus siratása képet. Az eddigiekben felsorolt alkotásoknál az azonosítást a Prodromusban közölt metszetképek könnyítették meg s tették egyben megingathatatlanná. A következő néhány tételnél már csupán az inventár szövegére támaszkodhatunk. A részletes leírások, a pontos méretadatok így is teljes mértékben tisztázzák az összefüggéseket. 942. lt. számú rézre festett kép, melyen Krisztus látható Márta házában, minden valószínűség szerint azonos az inventár 443-as bejegyzésével: „Adrian van Nine Walan f. 1608 Kupfer. Christus sitzt bei Martha und Magdalena". A név nem más mint Adriáén van Nieuwelandt nevének elírása. A sort még tovább folytathatjuk. 1018. lt. számú képünk Lipót Vilmos 252. számú tétele; Ismeretlen festő táj vadásztársasággal. A 972. lt. számú Bacchus diadala feltehetően a 487. szám alatt felsorolt Antonio Alienso 5 Az Országos Képtár műtárgyainak leíró lajstroma. Budapest, 1897; A Szépművészeti Múzeum állagai. Budapest, 1909; Pigler A. : A régi képtár katalógusa. O. M. Szépművészeti Múzeum Budapest, 1937. 6 A Régi Képtár 1924-es katalógusában mint Abraham Govaerts alkotásai szerepelnek (60 1.).