Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 2. (Budapest, 1948)
Aggházy Mária: Két francia szoborvázlat a Szépművészeti Múzeumban
vonásait biztos karakterérzékkel és az arcok felületének testszerüségét szinte bravúros rajzzal emelte ki a művész. Simó Ferenc nem tartozik az elsővonalbeli magj^ar művészek közé, letörése is túlkorán következett be, de mindig érdeme marad, hogy szűkebb erdélyi hazájában vállalta a XIX. század első felének reménytelen művészsorsát és művészi-tanári működésével ébren tartotta ott a magyar művészetben való hitet. Biró Béla. KÉT FRANCIA SZOBORVÁZLAT A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN A képzőművészek tulajdonképen nem szeretik, ha munkájukról, alkotásmódjukról csak a „beavatottak", a művészettörténészek nyilatkoznak és nem ők maguk, a „bennszülöttek" magyarázhatják azt. Mégis adódnak néha olyan szerencsés helyzetek, — a művészek saját nyilatkozatain, műveikre vonatkozó esetleges levelezéseken kívül is, amik belemagyarázás vádjának veszélye nélkül vetnek fényt a műalkotások létrejöttére. Ilyen eset, ha előkerül egyegy nagyobbszabású mű vázlata, előkészítő tanulmánya. Az O. M. Szépművészeti Múzeumnak a Majovszky-gyűj te menyből származó grafikai lapjai között van egy Carpeaux és egy Rodin-rajz, melyek ismert szoborcsoportokhoz kapcsolhatók, azok vázlatainak tekinthetők. Carpeauxé (kréta, kék papíron; egy 1868. nov. 20-áról keltezett levél hátán. Jelezve a hagyatéki bélyegzővel. 231 X 209 mm. Lt. sz. 1935—2667.) a Fontaine de l'Observatoire néger nőalakjához készült, 1 Rodin rajzában viszont (Ceruza és vízfesték. Jelezve: AR. 321 X 270 mm. Lt. sz. 1935—2776.) az Éternelle Idole (márvány, 1897, Collection Alexandre Blanc) 2 térdelő nőjének körvonalai bontakoznak ki. A két rajz egyben a műalkotás menetének kétféle lefolyásába enged bepillantást. Nem mondható ugyan, hogy a kétféle munkamódszer egyben a két művészegyéniségre is jellemző, mert mindegyik előfordulhat egyiknél és másiknál is. Carpeaux egyik leveléből tudjuk, hogy első elgondolása szerint eredetileg a négy égtáj szimbolikus alakja tartotta volna a jelképes égi szférát. 3 Csak később váltotta fel őket a négy világrész megszemélyesítőivel. Ezekhez pedig szenvedélyes kíváncsisággal kutatta a művész a legjellemzőbb típusokat, hogy minél élesebben, erőteljesebben fejezhesse ki a különböző fajok sajátságait, alkatát. Afrika megszemélyesítőjét egy néger rabszolganőben képzelte el és az erről benne élő elgondolások először a Szépművészeti Múzeum rajzán vetődnek papírra, majd ugyanígy az 1869-iki Salon kiállításon szereplő mellszoborban nyernek alakot, hogy azután az 1872-ben felállított kúton a végleges formában a rabszolga felszabaduljon és megkötöttségére már csak bokájának lehulló bilincse emlékeztessen. A Salonban kiállított mellszobor márvány példányát III. Napoleon Saint Cloud számára vásárolta meg, de hogy a kastély 1870— 1871-iki kiürítésekor és pusztulásakor mi lett a sorsa, 4 arra vonatkozó adatom nincs és ezért megfelelőbb reprodukciót sem lehet közölni róla. A kétalakos krétavázlat felső rajza kétségtelenül a Saint Cloud-beli szobor első kivetítődése, az egész alakban pedig a ,, Pourquoi naître esclave?" gondolata keresi a megoldási formát. Itt tehát 1 Chesneau, E.: Le statuaire J. B. Carpeaux. Sa vie et son oeuvre. Paris, 1880 (képe a 120. 1. után és 124. lap után). 2 Cladel, J. : Auguste Rodin. L'oeuvre et l'homme. Bruxelles, 1908. Catalogue des principales oeuvres de Rodin par ordre de date d'Exposition dressé par M. René Chéruy. 159 1., képe a 112. 1. után. 3 Chesneau : I. m. 121. skk, 1. 4 Fleury le Comte : Le palais de Saint Cloud; ses origines, ses hôtes, ses fastes, ses ruines. Paris, é. n. 266. skk. 1.
