Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 2. (Budapest, 1948)

Dobrovits Aladár: Egy anatóliai kis bronzszobor a Szépművészeti Múzeumban

fülek és a széles kerek áll vannak erőteljesebben jelezve, illetőleg a szemek vannak bemélyedésekkel sejttetve. Az alak fején csonkakúpalakú magas tiara foglal helyet. A szobrocska típusa nem ismeretlen és különösen jellemző a Kis-Ázsia — északszíriai kultúrkörre. E területek ókori vallásos szimbolikájában fontos szerepet játszanak az állatháton álló istenalakok, már a hettita Újbirodalom idejétől kezdve. A bikaháton álló férfiisten pedig középponti jelentőségűnek látszik, párhuzamosan a keleti Mediteraneum bikakultuszaival, egészen a római időkig.

2 Ehhez a típushoz tartozik a mi szobrocskánk is. Említettük, hogy a szobor leihelye Malatia vidéke, mely túlnyomórészben hettita, lakosságú maradhatott még az arameus invázió idejében is. Jól ismert analógiái közül, mintegy két végletet, kettőt óhajtunk megemlíteni. Az egyik egy Demircioglu által is közölt példány,

3 amely még a miénknél is primitívebb jellegű, rendkívül durván mintázott, a másik, melyet az Encyclopédie Photographique de l'art

4 közöl és amelyik a budapesti szobornál sokkal részletezőbb. Mind a kettő kétségtelenül kisázsiai eredetű. Az első szobrocska a budapestinél sokkal épebb megtartású, az állat és az emberalak arányai helyesebbek, ám maga az emberalak idomtalanabb, zömökebb, vonalvezetésében bizonytalanabb és arányaiban kiegyensúlyozatlanabb. Karjait mellén összefonja, hatalmas fején idomtalan, aránytalan orr és erősen hátracsúszó tiara látható. A másik szobrocska általános szellemében közelebb áll a Szépművészeti Múzeuméhoz, különösen az emberalak nyújtott hengerszerű felfogását illetően, de, mint említettük, annál sokkal részletezőbb. így az arc is gondosabban van kidolgozva, a tiara formája határozottabb, a rómaikori pilumra emlékeztet. Hosszii karjait oldalt tárja, felemelt öklei átfúrtak, vagyis bennük jelvényeket tarthatott (talán villámot és baltát, Enc. phot.). Felső karjait karperec díszítette, tunikáját széles öv szorította derekához s különválasztottan mintázott lábaival a bika hátán előrelépve áll. Maga az állat azonban az emberalakhoz mérten aránytalanul kicsiny és alig mutat bikajelleget. Mindezek a részletek hozzásegítenek ahhoz, hogy a mi szobrocskánk egyes elniosódottabb részletecskéit felismerhessük. így a szobrunk orra alatt húzódó kerek kiemelkedés semmiképen sem lehet szakáll, hanem pusztán csak erős áll, az alatta kitapintható dudor az Enc. Phot, példányán oly erősen jelzett ádámcsutka, a deréktájon pedig az ugyancsak inkább tapintással érzékelhető domborodás az ővet jelezhette. Az első, analógiának említett szobrot Domircioglu az I. évezred kezdetére teszi, az utóbbit az Enc. phot, a II. évezred végére. Semmiképen sem adhatunk igazat H. Th. Bossertnak, aki az előbbi szobrot esetleg a hettita Újbirodalom idejére kívánná helyezni. FJgyanis, míg a Kr. e. II. évezred közepén Szíriában, Kis-Ázsiában, Észak-Mezopotámiában, Krétában és a görög szárazföldön is nagymultú, a helyi viszonyok és az adott körülmények között eltérő módon ugyan, de többé-kevésbbé a naturalizmus felé törő, technikailag is fölényes szobrászati stílus fejlődött ki, a Kr. e. I. évezred fordulója táján erősen leegyszerűsített formákat használó, geometrikus jellegű, primitív vonásokat felmutató plasztika nyomul helyére.

5 Kétségtelenül egybeesik ez a folyamat az ezeken a területeken eddig uralkodott magas kultúrák válságával, a nagy, szervezett birodalmaknak a XII. században bekövetkezett bukásával, új népelemek előtérbenyomulásával. Görögországban ez a „geometrikus stílus" a Kr. e. VIII. században fejlődik ki teljesen és kiindulópontjává lesz a sajátos görög művészi fejlődésnek.

6 2 V. ö. Demircioglu : Der Gott auf dem Stier. Götze Kleinasien, Handbuch der Altertumswissenschaft etc. p. 133. Contenau : Manuel d'archéologie orientale II. p. 967. 3 i\ m. p. 147 B. 78; Syria : XVII. 1936, pl. IX; Bossert : Altanatolien Taf. 144, No 610 és p. 60. * IL 108 a, b. 6 Contenau: Op. cit. 992 etc. 8 Valentin Müller: Frühe Plastik io Griechenland und Vorderasien Taf. XXXVI sgg.