Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)
Csánky Miklós: A bártfai Madonna-kép
Dénes tisztázta. 5 A másik Pietá-kép azonban még Divald Kornél szepességi kutatásai előtt eltűnt a templomból és azóta nyoma veszett. Legutóbb nagy meglepetésemre egy magyar képhagyatékban találtam rá, Ipolyi leírása alapján. A sziklás útszélen ülő fájdalmas Istenanyát ábrázolja ölében haldokló Fiával. A Megváltó balkarját anyja szorítja magához, jobbja ernyedten esik alá. A kép újonnan aranyozott háttere a lőcsei és az okolicsnói képek mintáihoz hasonló. Festője a XVI. századeleji lőcsei festőiskola egyik legjelesebb egyénisége lehetett. A Pietà-csoport érzelmes felfogása, bátor ecsetkezelése, finoman részletezett rajza és típusai a szepeshely-savniki sorozathoz és az ezzel kapcsolatban emlegetett káposztafalvi és szepesszombati stb. főoltárokhoz állanak legközelebb. A felvidéki függőképek rövid számbavétele során utolsónak jelen dolgozatunk tárgyát, a bártfai Szent Egyed-templom egykori Madonna-képét (6. kép) nevezem meg, mely művészi kapcsolatainál és mesterének fejlődéstörténeti helyzeténél fogva egyaránt hosszabb méltatásra érdemes. A művészi összefüggések egyszersmind megvilágítják majd a kassai és a krakói festészet virágkorának egyik-másik fordulatát és a stílus belső indítékait, melyek a XV. század első felében nyugaton kialakult döntő művészi eredményekkel kapcsolatosak. A bártfai Madonna-kép a templom páratlan gazdag gótikus felszereléséből származik és korábban állítólag a Mettercia-oltár előtt állott. 0 1916-ban a bártfai egyház a budapesti Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Jelenleg a Szépművészeti Múzeum őrzi. A félalakban, korona nélkül ábrázolt Mária szürke kőpárkányra támaszkodik. Kék köpenybe öltözött, amely alatt színes brokát tunikája tűnik elő. Karjaival a párkányon térdelő és alul átlátszó fehér lepelbe takart Gyermekét szorítja magához. Kezeiben piroskötésű könyvet tart eléje, melyben a Gyermek jobb kezével lapozgat. A kép háttere aranyozott és indamintás. Az ugyancsak aranyozott, pirosszélű keretet nyolc, valószínűleg eredetiek után öntött ereklyetok ékesíti. A tokok üvegezve vannak, belőlük az egykori ereklyék már mind kihullottak. A tábla hátoldala egyszínű lilavörösre festett; a zöld keretet eredetileg ezüstözött s ma már teljesen megkopott virágminták díszítik. A keret oldalai szúrágottak. A belső piros szél több helyen lekopott, a keretszegélyt bal felől és alul csak saját anyagából egészítették ki. Kisebb pótlások még a glórián és az ereklyetokok között, az elveszett díszítések helyén láthatók. 7 A függőkép első művészettörténészeink figyelmét még teljesen elkerülte. Myskovszky Viktor 1879-ben megjelent terjedelmes munkájában, a Szent Egyed templomának műrégészeti leírásában hiába keresünk utána. A tudományos érdeklődést csak a közelmúltban vonta magára. Ismertetői 8 Varjú Elemér út3 Tanulmányok a szepességi táblaképfestészet XVI. századi történetéből. Magyar Művészet, 1937. 346. o. 0 Zsebráczky Géza püspöki helynök úr szíves közlése. 7 A függőképet dr. Váli László konzerválta. A kép mérete: 42 X 27 cm, a kerettel együtt: 59 X 44 cm. 8 Fenyő Iván és Genthon István: A Magyar Nemzeti Múzeum szárnyasoltárképei. Magyar Művészet, 1931. 452—455. o. — Genthon István: A régi magyar festőművészet. Vác, 1932. 54. n.
