Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)
Dobrovits Aladár: Egyiptomi papnő szobra a Szépművészeti Múzeumban
hoz alkalmazkodó, sima tömeget képező haj az arc két oldalán a vállra hull alá, de a vállakra hulló hajtömeg alul legömbölyítve, egy a hátat verő rövid nyúlványba megy át. 18 Csakhogy a mi szobrunk, amint ezt a fehér festés világosan mutatja, nem fedetlen fejű, hanem miként már említettük, a királyok szokásos főkötőjére, a klaftra emlékeztető főkötőt visel. Valóban, királyszobrokon találjuk meg ennek a fej dísznek a legközelebbi analógiáit, még pedig az Újbirodalom fénykorából. II. Amenophis király egy, a kairói múzeumban lévő bazaltszobra Legrain szerint párhuzamnélküli fejdíszével tűnik ki. 17 Ez a fejdísz, akár szobrunk főkötője, lényegében a klafttal azonos, csakhogy a fej formáit alkalmazkodóan követi, legtöbb éle legömbölyített, a vállakra hulló részek alul szintén lekerekítettek, hátul pedig egy, a lapockák alá nyúló hasábszerű részbe megy át, ellentétben a klaft szokásos copfszerű nyúlványával. Persze II. Amenophis említett fejdísze szobrunkétól eltér a csak a királyt megillető ureus-kígyó megjelenésével és az ezt a királyszobrot egyébként is jellemző részletezőbb mintázásával, ami különösen a halántékot fedő részek kiképzésében nyilvánul meg. Ennek a királyi fejdísznek Legrain által nem említett analógiáját ismerjük a reliefművészet köréből is, IV. Amenophisnak a berlini múzeumban őrzött domborművű képmásán, 18 erre a korra látszik utalni szobrunk sajátosan hosszú, a fej súlya alatt előrehajló nyaka is, ami az Újbirodalom, különösen pedig III. és IV. Amenophis kora szobrászaténak egyik jellemző sajátsága. 19 Ez a királyi fejdísz azonban az Újbirodalmat követő időkben is ismeretes maradt. 19a Határozottan az Újbirodalomra, vagy az azt közvetlenül követő időkre utal szobrunk viselete is. A testhez tapadó, bokáig érő szűk köntös, „ing" az ö- és Középbirodalom jellemző női ruházata, de ismeretes a későbbi időkből is, különösen az istennők sajátos öltözete gyanánt. 20 Csakhogy ez az ing a melleket szabadon hagyja, eltekintve a felfüggesztést szolgáló, korok szerint váltakozó szélességű vállpántoktól. Ez azonban önmagában nem lenne döntő jelentőségű. Már az 18 V. ö. Fechheimer i. m. Taf. 20. és 27. o. 17 Legrain i. m. I. 42077 és 44. o. és Fechheimer i. m. Taf. 49, v. ö. Medvéi i. m. 65. o. A fejdísz pirosszínű. 18 Fechheimer, Plastik der Ägypter 1923, Taf. 152. 18 L. különösen Encyclopédie Photographique de lArt, Edition Tel, Les Antiquités Egyptiennes du Musée du Louvre Pl. 72 AB, 74 B, 76, 77, 81, Fechheimer Plastik. 106 stb. A „B 229" szobor nyaktípusa azonban nyilvánvaló különbséget mutat a mi szobrunk és vele az Újbirodalom szobrai nagy többségének nyaktípusával szemben. U. i. ez a szobor, amint ezt Medvéi i. h. hangsúlyozza, nyakát mereven hátraszegzi, míg a Szépművészeti Múzeum szobrának nyaka, mint ez az Újbirodalom plasztikájában általánosan szokásos, a fej súlya alatt erősen előre hajlik. "a V. ö. Bissing i. m. Text zu Taf. 58: (I. Osorkon bronzszobra, XXII. Dyn.) „... Die Stirn ist in ganz flachem Bogen begrenzt von einer Art Königshaube, die aber mehr die Form der saitischen Perrücke hat. Es fallen nämlich keine Lappen auf die Schultern, vielmehr schliesst die Perücke unten ab." Amint azonban ezt a kérdéses bronzszobor világosan mutatja, e fejdísznek távolról sincs semmi köze a parókához. Hasonló fejdíszt látunk a XXVI. Dyn.-ból való I. Psammetik egy bárkát taszító guggoló szobrán, v. ö. Legrain, 1. m. III. 42.197. A fejdísz színe, akár II. Amenophis említett szobrán, piros. Medvéi i. m. 62. o. közölt fejtegetései tévesek, mert I. Osorkon, I. Psammetik és II. Amenophis egy és ugyanazt a fejdíszt viselik. ao Bonnet: Die ägyptische Tracht bis zum Ende des Neuen Reiches. Untersuchungen zur Geschichte und Altertumskunde Ägyptens VII. 2; 64. és 66. o.. stb.
