Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)
Héjjas János: Domenico Tintoretto festménye a kecskeméti könyvtárban
DOMENICO TINTORETTO FESTMÉNYE A KECSKEMÉTI KÖNYVTÁRBAN 1938-ban a kecskeméti Városi Könyvtár nagytermében XVI. századi olasz festő elnevezés alatt egy Jézus keresztelését ábrázoló nagyméretű kompozíció (217'5X117 cm) került bemutatásra (1. kép). A vászonra festett olajkép eredetére nézve mindössze annyit sikerült megtudnunk, hogy az 1911-ben Nemes Marcel ajándékaképen került Kecskemét város tulajdonába. A kompozíció a legutóbbi időkig nem volt látható s ezzel magyarázhatjuk, hogy az irodalomban nem foglalkoztak vele. Két éve, mikor a festmény újra napfényre került, nyomban felmerült Tintoretto szerzőségének hipotézise és amint látni fogjuk, nem egészen alaptalanul. Mesterünk Krisztus keresztelését hagyományosan ábrázolta. Jézus éppen letérdel a képen, hogy Ker. Szt. János a keresztség szentségében részesítse. Jézus teste a hajlásnak és a térdelésnek kettős funkcióját ábrázolja: miközben meghajol, lábaival egy vízből kiálló sziklára térdel. A jobb hátrész vonala az előrehajlás mozzanatát fejezi ki, míg a tőlünk távolabb levő előreugró felhúzott balváll bizonytalan tartása, nemcsak az oldalhaj lást érezteti, hanem a várakozás érzését is sejtteti velünk. Amaz tisztára fizikai funkciót fejezett ki, itt lelkiek is járultak hozzá. E gondosan megkomponált testre Jézus szelíd feje könnyedén illeszkedik rá s a testnek fizikai meggörnyedését az arcból sugárzó lelkierő szép kifejezése ellensúlyozza. Ker. Szt. János hatalmas alakját mesterünk a kontraposzt elvén építette fel. A felső- és alsó testnek két irányban elhajlított tengely körül való ellentétes fordulása megkapó hatással van a szemlélőre. A test súlypontja a jobblábon van, a balláb behajlik, mintha lelépni készülne a szikláról. Egyensúlyt tartó szerepe jelezve van ugyan, de csak amennyire a test nyugtalan vonalritmusa megengedi. A szent merészen elfordított feje a kontraposzt hatásos elvén megkomponált testének méltó befejezése. A kép hatását az alakok kompozíciójára helyezte a művész. A teret és tájat csak néhány részlettel jelezte a festményen, hogy a szemlélő valami képet nyerjen a történés helyéről. A kompozíciót mindjárt a bemutatás után Hekler Antal ismertette 1 és a kép festőjének kérdésével kapcsolatban megjegyzi, hogy „a hatalmas méretű fest1 Hekler Antal (Magyar György) Tintoretto Kecskeméten. Napkelet. Budapest, 1939 6. sz. 532. 1.
