Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum régi szoborgyűjteményében. II

különösen közel állanak domborművűnkhöz, még arctípusuk tekintetében is, bár az utóbbiakra kissé Benedetto da Majano

90 is hatott. Domborművűnk egyszerű és kissé nehézkezű kőfaragója Andrea della Robbia kedvelt kompozícióját, ha nem is nagy művészettel, de meglehetős ügyességgel alakította át. Munkájának dekoratív rendeltetése a kidolgozás hiányait is megmagyarázza.

91 A XV. századvégi firenzei szobrászat egyik bonyolult kérdése vetődik fel gyűjteményünk egyik legbájosabb darabjával, a forrás mellett ülő Giovanninóval (64. kép) kapcsolatban.

02 Fabriczy az úgynevezett Szent János-szobrocskák mesterének tulajdonította és utána a többi kutatók is átvették ezt az elnevezést. A Szent János-szobrocskák mesterét Bode rekonstruálta néhány ülő Giovannino-szobrocska alapján, melyeket mind egy és ugyanazon szobrász műveinek tartott.

93 Ezek azonban nem egy mester munkái, hanem egy prototípusnak különböző mesterektől különböző időben készült másolatai, illetőleg változatai. Az eredeti prototípus talán márványból készülhetett és valószínűleg kedvelt és híres kultuszszobor lehetett, melyről a hívek folytonosan újabb és újabb másolatokat kívántak. A fennmaradt másodpéldányok közül a legrégebbinek látszik a Wallace-gyüjtemény terrakotta szobrocskája. A quattrocento végének szellemi és formai frissessége leginkább ebben a darabban él. A többiek másolatok, melyek a XVI. század folyamán készültek, egynémelyik már erősen bárokba hajló felfogással.

94 Ujabban Newyork, Morgan-gyüjt. (Marquand, A.: Della Robbias in America. Princeton, 1912. p. 6—3 Fig. 8. — mint Luca della Robbia ismeretlen követőjétől); Madonna, Jamaica Plain, Shawgyüjt. (Marquand op. cit. p. 10. Fig. 14.). Ugyanezt a kompozíciót használta fel Giovanni della Robbia montepulcianói lunettáján Is. (Schubring: Luca della Robbia, S. 129.). 90 V. Ö. Dussler op. cit. Abb. 45—46. 91 Régebbi tanulmányomban gyűjteményünk Robbia-munkáival foglalkozva megemlítettem, hogy a raktárban levő Remete Szent Antal-szobor (Lt. sz. 1171.) Lorenzo Vecchietta narnii szobra (1475) után készült. (Balogh J.: Tanulmányok a Szépm. Múz. szobrászati gyűjteményében. Az Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum Evkönyvei. VI. 1929-1930. Budapest, 1931. 48. 1. 1. jegyz.) Ehhez kiegészítésképen még hozzátehetem, hogy úgylátszik mind a kettő egy még régebbi típusra megy vissza, az arezzói Museo Civico Szent Antal-terrakotta szobrára (Del Vita, A.: Guida di Arezzo. Arezzo, 1937. p. XIV. „attribuita a Niccolo di Arezzo", a XV. sz. 1. feléből). Ezt a Remete Szent Antal-típust fejleszti tovább Andrea Sansovino is a Monte San Savino-ban levő szobrában (Venturi op. cit. X/l. Milano, 1935. p. 160 )• 92 Lajstrom 1896. 4. 1. (Desiderio da Settignano); Fabriczy: Krit. Verz. S. 28. No. II. 76. (Szent János-szobrocskák mestere); Schubring: Katalog der Bildwerke. No. 77. (Szent Jánosszobrocskák mestere); Schubring: Ital. Renaissanceplastik. S. 95. (Szent János-szobrocskák mestere); Meiler op. cit. 70. sz. (Szent János-szobrocskák mestere); Ybl op. cit. 449. 1. (Szent János-szobrocskák mestere); Balogh: Die alten Bildwerke, S. 201. (Michèle Marini?). 83 Bode, W.: Ein Florentiner Tonbildner vom Anfang der Hochrenaissance. Zeitschrift für bild. Kunst. 1902. S. 1—4. 94 Az ismert példányok kronológiai sorrendje hozzávetőlegesen a következő: Wallacegyüjt. (Catalogue 1931. Pl. 15.), XV. század vége; Berlin, Kaiser Friedrich Mus. No. 284, tükörképes másolat a XVI század elejéről; az egykori gróf Oriola-gyüjt. példánya (Aukciókatalógus, Amsterdam, Muller. 1932. No. 48.), tükörképes változat a XVI. század elejéről; az egykori Weinberger-gyüjt. példánya (Jahrbuch der kunsthist. Sammlungen in Wien. N. F. Bd. III. 1929. S. 84., W. R. Valentiner: Catalogue of an exhibition of Italian Gothic and early Renaissance sculptures. Detroit, 1938. No. 70.), másolat a XVI. sz. 1. feléből; Firenze, Mus. Nazionale (Venturi op. cit. X/l. p. 74.), változat a XVI. sz. 1. feléből; az egykori Bar dini-gyűjt, példánya (Zeitschrift für bild Kunst. 1902. S. 3.), másolat a XVI. század 2. feléből; London, Victoria and Albert Mus. No. 7575/1861. (Cat. Maclagan-Longhurst 1932. PI 61.), a berlini példány másolata a XVI. sz. 2. feléből.