Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)
Héjjas János: A Szépművészeti Múzeum új ifj. P. Bruegel képe
Á SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM ÚJ IFJ. P- BRUEGEL KÉPE 1939-ben báró Kuffner Raoul ajándékaképen Falusi búcsút ábrázoló „szintetikus" kompozíció került a Szépművészeti Múzeum tulajdonába. (Lásd az Űj szerzemények IV. tábláját.) A fára festett olajkép eredetére nézve az adományozótól annyit sikerült megtudnunk, hogy a képet édesatyjától kapta örökül, ki azt viszont tudomása szerint Rómában vásárolta a Commendatore Simonetti birtokában lévő régiségkereskedésben. A művészeti irodalom utalásaiból és a gyűjtemény különféle katalógusainak leírásaiból és reprodukcióiból azonban kétségtelen bizonyossággal meg lehetett állapítani, hogy a Falusi búcsú Olaszországba Gustav Ritter Hoschek von Mühlheim híres prágai gyűjteményéből került, melyet 1909-ben árvereztek el. 1 A gyűjteménynek az árverést megelőző részletes katalógusa 2 képünk leírásához a következő megjegyzést fűzi: „vagy az id. P. Bruegelnek erősen megtisztított eredeti munkája, vagy műhelymásolat id. P. Bruegel után". Művészünk számtalan kis jelenetben, igazi hollandi bőbeszédűséggel tárja elénk korának duhaj szórakozásait, barbár játékait. A festménynek mindenekelőtt puha festői stílusa szembeszökő, mely részben az erős lemosás következménye, de nem kis szerepe van benne az átfestésnek is, amely valószínűleg a biedermeier időkben történhetett. A fent vázolt körülményekben találhatjuk egyik főokát annak, hogy a kép szerzőjére nézve eddig már több javaslat történt, anélkül, hogy bármelyik is megnyugtatónak látszana. A művészeti irodalomban először G. H. de Loo említi a képet, a festmény szerzőjéül az id. P. Bruegel köréhez tartozó P. Balten-t jelölve meg, 3 akinek életéről, de még inkább festői munkáiból nem sok emlék maradt fenn, annál gazdagabb örökséget hagyott ránk metszeteinek tekintélyes sorozatával, amelyeket vagy saját, vagy idegen kompozíciók után készített. A mesternek teljes nevével jelzett három festményéről tudunk és ezek a következők: 1. A „Gaztvető sátán" a szentpétervári Delarof gyűjteményben. Mivel a képről nem volt módomban fényképet szerezni, a festményt nem ismerem. H. de Loo szerint a jelzett képek közül ez áll legtávolabb az id. P. Bruegel stílusától. 4 2. „Szent Márton ünnepe" az antwerpeni 1 Repr.: Gemälde alter Meister Sammlung Gustav Ritter Hoschek von Mühlheim, Prag. Im Kunstsalon G. Pisko. Wien. 1909. 9. 1. 8. sz. 2 Dr. W. Martin. Galerie Gustav Ritter Hoschek von Mühlheim. Prag. 1907. 10. I. 14. sz 3 R. van Bastelaer — G. H. de Loo. Peter Bruegel. II. Bruxelles, 1905. 373. 1. 4 sz. * R. van Bastelaer — G. H. de Loo. Id. m. 373. 1. 5. sz.
