Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

A Szépművészeti Múzeum 1937, 1938, 1939-ben

benyomást a tető és szekrényvilágítás sárga tónusával még erősítettük. Emellett a tárgyak elhelyezésével is hangulat felkeltésére törekedtünk. A földszinti teremben Sesonk trónörökös szobrát háttérben álló koporsók keretelik és ez az egész felállításnak sírkamraszerű légkört biztosít. Ugyanezt a hangulatot próbáltuk elérni a múmiakoporsók fülkéjénél is, ahol a falat a többitől kissé eltérően hidegebb, szürkés-sárga színűre festettük és más hidegebbfényű tetővilágítást is alkalmaztunk. Ezzel elértük azt, hogy az itt kiállított XIX. dinasztia idejéből származó ú. n. sárgalakkos koporsóink meleg, sárga tónusa hiánytalanul érvényesült. A rendezésnél kénytelenek voltunk a hely erősen korlátozott területéhez is alkalmazkodni, ami végeredményben a gyűjteménynek vált hasznára, mert emiatt a falba épített, ragyogóan kivilágított szekrények egész sorát kellett felállítani. Ezeket gondosan választott és tórgyszerint csoportosított kisplasztikákkal népesítettük be, nagyon ügyelve arra, hogy minden szekrénynek sárgás alapszínű, de a benne elhelyezett tárgyakhoz legjobban illő színhátteret biztosítsunk. Mindez a gyűjteménynek derűs és jellegéhez szükséges intim hatást biztosít. A talapzatokat és konzolokat sárgás zsákvászonnal borítottuk be, amelyek egészen beleilleszkednek a fal sárga tónusába és így sikerült a talapzatokat és konzolokat majdnem észrevehetetlenekké tenni, és a hangsúlyt a kiállított tárgyakra terelni. Nagyszámú múmiatakarókészleteinket légmentesen elzárt lapos fali üvegszekrényekben helyeztük el és a hátterül alkalmazott zsákvászon jól érvényesíti ezeknek sokszínű csillogását. A szekrények közül az első és a második az amulettek gazdag gyűjteményét, a harmadik és a negyedik igen szép válogatott egyiptomi kisbronzokat foglal magában, az ötödikben a változatos faplasztika, a hatodikban a fajansz usebti-gyüjtemény, a hetedikben pedig előázsiai származású pecsétlőhengereink és szobrocskáink, valamint egyiptomi fajánszékszereink és vegyes tárgyaink kaptak helyet. Három kis állatmúmiánkat, valamint a belsejükről készített röntgenfelvételeket, új módon csoportosítva, egy átvilágított szekrénykébe helyeztük el. Múmiáinkat pedig a terem közepén és a múmiafülkében elhelyezett üvegszekrényekben állítottuk ki, elősegítve ezzel a teremnek jobb- és baloldali részre való felosztását, amely viszont a látogatók számára a különben keskeny teremben elősegítik a közlekedést és a gyűjteménynek a „Vezető" által előadott sorrendben való megtekintését. Modern képtárunkat önálló formában 1939. év első felében létesítettük az Andrássy-úti Régi Műcsarnok helyiségeiben. Az itt kiállítva volt újabbkori magyar anyagot viszont megfelelő selejtezés után egyesítettük az anyaépületben lévő gyűjteménnyel. A modern külföldi anyagnak ily önálló formában való felállítása indokát elsősorban a rendelkezésre álló gazdag anyagban találja, másrészt azt reméltük, hogy mind a hazai, mind a külföldi közönséget vonzani fogja a külföld nagy mestereinek ily formában történt bemutatása. Ezt az időszakot az újabbkori európai művészet virágkorának tekintik, amidőn a nagy mű vészegyéniségek a fejlődés alapjait rakják le. A rendelkezésre álló termek beosztása kedvezett elgondolásunknak, amennyiben a különböző nagyságú termekben egy-egy nemzet művészetét a többitől elkülönítve mutathattuk be és a fontosabb és jobb világi tású nagyobb termeket a vezető nemzetek gyűjteményeinek tarthattuk fenn. 12 teremben mutattuk be az európai művészet mult századi fejlődését, főképen a század II. felének művészi törekvéseit. A művészeknek nemzetek szerinti csoportosítása ilyenformán csak kedvezett a kiállítás hatásának és világosan szemléltette a nagy európai realizmus keretén belül megnyilvánuló egyéni nemzeti törekvéseket. Szerencsés véletlen, hogy éppen a két vezető nemzet, a francia és német nemzet művészete volt legtökéletesebben kiépíthető a meglévő anyaggal. A francia mestereknek juttattuk az utcai front két szép termét, viszont a német mesterek jutottak a felülvilágított nagy terembe a nagyméretű képek miatt is. Sajnálnunk kell, hogy a rendelkezésre álló helyiségek korlátolt volta miatt le kellett mondanunk meglehetősen nagymennyiségű további külföldi képanyag kiállításáról, közöttük nem egy a közönség előtt már ismert alkotásról. Utóbbiakat feltűnő nagy méretük akadályozta meg a kiállításban. A meglévő anyagnak legalább másfélszeresét kvalitásesés nélkül kiállíthattuk volna. E körülmény is nyilvánvalóan jelzi ennek az érdekes anyagnak kiállításra való rátermettségét. A kisebb és értékben is kevéssé jelentékeny szobrászati anyag számára viszont az egyes termekben a vonatkozó nemzeti anyagnál kerestünk helyet, illetőleg a más célra amúgysem használható folyosókon állítottuk fel. A kiállítás révén 124 darab új képet mutattunk be és 10 teremben és 2 csarnokban összesen 223 műtárgy állíttatott ki. Ebből a festészetre esik 173 darab, a szobrokra pe-