Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

A Szépművészeti Múzeum 1937, 1938, 1939-ben

A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM 1937, 1938, 1939-BEN Ez elmúlt három év múzeumunk életében a tervszerű munka időszaka volt. Annak a programmnak megvalósítása, amelyet a Fő­igazgató hivatalának elfoglalása után a nyil­vánosság számára közreadott és amelyben a múzeum legközelebbi feladatait körvona­lazta, nagy előkészítő munkát követel. Ilyen munka folyt az elmúlt három év alatt inté­zetünk falai között és ennek az építő mun­kának 1939-re két gyümölcse ért meg. Ezek egyike a múzeum Egyiptomi Gyűjteményé­nek 1939. május 4-én történt megnyitása. Ezzel a magyar muzeális életnek és kultú­rának régen érzett hiányát pótoltuk. A kis gyűjtemény, melynek rendezési elveiről alább szólunk, tanulságos, bővelkedik szép és az egyiptomi életre rendkívül jellemző emlékekben és az antik kultúrának múzeu­mainkban oly kiválóan képviselt anyagához megadja a szükséges bevezetést és kiegészí­tést. Rendezésében a legkorszerűbb múzeum­technikai elveket kívántuk érvényesíteni, mert az e téren világszerte folyó nagy ver­senyben — fejlett múzeumi kultúránk eddigi szintjéhez méltóan — mi sem maradha­tunk le. Ennek a munkának a második eredménye a megszüntetett Üj Magyar Képtár helyén 1939. évi július 5-én „A XIX—XX. szá­zad Külföldi Mesterei Kiállításának" meg­nyitása volt. Az Üj Magyar Képtár már nem felelt meg hivatásának, látogatóinak száma nagyon megcsappant és ezért feltétlenül szükségessé vált az ott kiállított anyag be­vonása és mással való felcserélése. A mú­zeum újjárendezési programmjához híven a modern külföldi anyagot összpontosítot­tuk az Andrássy-úti régi Műcsarnok újon­nan installált helyiségeiben. E külön felállí­tással megszüntettük azt a visszásságot, hogy hely hiányában a német és francia kollekció kivételével éveken át zárva tartottuk e nagy­érdekességű és kitűnő műalkotásokat magá­ban foglaló gyűjteményt. így megkapta azt a hangsúlyt és azt a helyet, amelyet e gyűjtemény már régen megérdemelt. Ren­dezési elveiről alább szólunk, itt csak azt kívánjuk megállapítani, hogy a külföldi kép­es szoborgyüjtemény ilyen, egy helyütt való csoportosításával a múzeum központi épü­letében igen jól felhasználható és számot­tevő kiállítási férőhely szabadult fel modern magyar képíróink és szobrászaink műveinek elhelyezésére. Elhatároztuk különben azt is, hogy ezt a kiállítást más fontos hazai vagy külföldi kiállítás esetében időnként leszerel­jük, sőt újabb, jelentős, idetartozó szerze­ményeinkkel állandóan felfrissítjük. Említsük meg e beszámoló keretében még azt is, hogy a Régi Képtárban e három év folyamán több új képet állítottunk ki. Az Űj Magyar Képtár leszerelt anyagából, valamint új szerzeményeinkből rendeztük be a meg­üresedett francia kabineteket és a felszaba­dult nagy német termet is. Üj szerzemé­nyeinkből egyébként is egy új nagy termet állítottunk fel és azt időnkint újabb és újabb képekkel frissítjük fel. Nagy vonzóerőt biztosított múzeumunknak az az értékes kollekció — 22 kép és egy igen jellemző gobelinnel borított bútorgarni túra —, amelyet Rothermere lord adott át kiállításra világhírű gyűjteményéből a Mú­zeumnak és amely immár harmadik éve áll az érdeklődés homlokterében. Kötelességünk­nek tartjuk a nemes Lordnak hálás köszöne­tünket e helyütt is kifejezni azért a kitün­tető bizalomért, amellyel gyűjteményének nagyhírű kincseit oly hosszú időn át múzeu­munk őrizetére bízta. Grafikai Osztályunk is tervszerűen foly­tatta időszaki kiállításainak rendezését, új meg új szempontok szerint csoportosítva e gyűjteményünk érdekes darabjait. De ezek mellett egész sorozatát rendezte meg múzeu­munk a részint külföldi, részint hazai mű­vészeti kiállításoknak. Ezeknek anyagát vagy külföldi művészek ideküldött kollekciói ad-

Next

/
Oldalképek
Tartalom