Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)
Oroszlán Zoltán: Színész-maszkok és szobrocskák antik terrakotta-gyűjteményünkben
vagy pásztor maszkja lehetne. Ezek közül az Odysszeuszra vonatkozó feltevést az arctípus miatt máris kikapcsolhatjuk, úgyhogy csak a többi közül valamelyiket ábrázolhatná maszkunk. Mintázása azonban egészében követi az új-komédia ismert rabszolga-típusainak vonásait, úgyhogy feltehetjük, hogy maszkunk is tulaj donképen rabszolga maszkja, amelynek fején süveg volt. Terrakottánk lelőhelyét nem ismerjük és így csak az anyag és mintázás után következtethetjük, hogy maszkunk valamelyik görögföldi műhely terméke lehet. 16. Nagy komikus maszk. — (34. kép. Durvaszemcséjü, vörösszínű agyag. Mag. 13 cm. A felület erősen sérült, de egyébként ép.) — Meglehetősen elnagyoltan kidolgozott komikus maszk, mely az új komédia rabszolga-típusainak sorába tartozik. A haj szpeira-szerűen, felfésülve veszi körül a homlokot. A szemgolyók, valamint a száj is áttört. Figyelemre méltó a szájat körülvevő tölcsérformájú szakállnak üregszerű mintázása, mely mintha maszkunknak vízköpő céljára való felhasználását mutatná. Színezésnek semmi nyoma. A típus, melyet e maszkunk követ, a menekülő rabszolga ismeretes példányaival mutat hasonlóságot. (L. pl. Bieber, History, pag. 170, fig 235.) Eddig tárgyalt maszkjaink közül különösen a 14. számúhoz áll közel, de erős rokonságot mutat a prienei ásatásoknál előkerült maszkok egyikével is. (V. ö. Wiegand— Schräder, Priene, S. 360 ff. Abb. 450.) Tudjuk, hogy hasonló rabszolga-maszkokat vízköpőknek és akroterionoknak is szoktak volt később használni. (V. ö. Rohde: Die Terrakotten von Pompeji, képanyagát.) Arndt semmit nem mond a maszk eredetére vagy vételhelyére vonatkozólag, így inkább csak anyaga alapján mondhatjuk, hogy valószínűleg Itáliából való. 17. Vörösre fényezett komikus maszk. — (33. kép. Vörösbarna agyag. Mag. 9.1 cm. A fej elől ép, hátul több zúzódás és sérülés van rajta.) — Rabszolgamaszk, melyet igen finom kidolgozás és a részleteknek aprólékos mintázása jóilemez. Az arcot haj helyett repkényindákból, levelekből, meg bogyós gyümölcsökből álló koszorú veszi körül, mely alól a haj csak két oldalt tűnik elő. A homlok redőinek, a szemöldöknek, az orrnak, a majd egybefonódó, majd párhuzamos vonalkákkal tagolt bajusznak és tölcsér-szakállnak alakítása is finom. Ügyességgel mintázott a szem is a kivájt szemgolyókkal. A maszk felülete a terra sígillata-edényekéhez hasonló mázzal élénk vörösszínűre van festve. Minden valószínűség szerint Egyiptomban, az alexandriai korszakban készült. Maszkunk több szempontból érdemes a megkülönböztetett figyelemre. Ezek egyikét már fentebb a finom és gondos előállításban s a kidolgozás művészi értékében jelöltük meg. Típusában az eddig látott maszkok közül talán a vezető rabszolgához áll legközelebb. Az arc vidám, mosolygós kifejezése maszkunkat az új-komédia szakácsmaszkjaival is összekapcsolja, melyek ugyan rendszerint kopaszak, és fejükön csak oldalt, a halánték mögött látszik egy-egy hajcsomó, a mi példányunkon azonban a kopaszságot a fejre tett koszorú takarhatja. 18 18 L. Robert id. művében a szakácstípusok javának bemutatását (12—15 1.). Évkönyv. IS
