Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Csánky Dénes: Szepeshelyi táblaképfestészet a XV.—-XVI. században

Christi H. L. Schäufelein megfelelő fametszet lapjait több esetben használta fel, mint legutóbb az irodalomban

1 ismeretessé vált. A kimutatott négy kölcsönzéshez : Krisztus Pilátus előtt, Ostorozás, Töviskoronázás, Ecce homo ezúttal fűzöm az ismeretlen ötödiket : Krisztus Kaifás előtt jelenetében. A kiváló mester az átvétel javára és érdekességére írható kompozicionális módosításokkal, a típus-formák egyéni alakításával a fametszeteket saját stílusjegyeket mutató festményekké formálja. A passió harmadik jelenetén Krisztus az őt megragadó pribékekkel láthatóbban emelkedik ki ; a festő két alakot hátul elhagy, míg balra háttércsoportot alkot, amivel a kompozíció érdekesebb és megoldottabb formát nyert. A nürnbergi Speculum Magyarországon a XVI. század második tizedében egyik legkedveltebb kölcsönzési forrás volt, melyről az esetek egész sora és pedig már ismert négy és még ismeretlen három eset tanúskodik. Ismeretesek

2 a fentebb említett káposztafalvai főoltáron kívül, a nagyszebeni Bruckenthal Múzeum oltárszárnyain, egy budapesti magángyűjtemény két dovallói szárnyán

3 és a gyors átvétel miatt legérdekesebb garamszentbenedeki nagy passió-sorozaton történt kölcsönzések, mely utóbbinak származása és 1510-es dátuma a belső Vir dolorum-táblán a metszetátvételek kimutatása kapcsán említés nélkül maradt. Eddig ismeretlen Speculum-kölcsönzéseket mutat a dovallói Szt. Márton és vértanú Szt. István-oltár, amelyre rendkívül megrongált állapotban a turócszentmártoni Slovenské Národné Múzeum raktárában bukkantam rá. Az oltárszárnyak külső passióképei : Krisztus elfogatása, az Ecce homo és a Keresztvitel a Speculum megfelelő lapjaiból vannak kölcsönözve, míg Pilátus kézmosása a 12. és 18. jelenetből tevődött össze ; és pedig a festmény jobb fele a kezét mosó Pilátus a megfelelő jelenetből, a festmény bal oldala pedig a Krisztus Pilátus előtt jelenetből van átvéve. A Divald által csak futólagosan és tévesen említett* oltárnak feltalálása az által válik érdekessé, mert a budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzött és ugyancsak Dovallóról származó és Speculum-kölcsönzéseiről már ismeretes

5 oltárszárnyak ugyanez oltár merev szárnyait alkották. Az összetartozást a közös származáson kívül az azonos festő, méret, a jelenetek sorrendje, sőt a keretvájat is igazolja. Az oltár, mely egyébként szepesi faragó és festőlegények falusias munkája, 1520 körül készült. 1 Dr. Hoffmann Edith : i. m. 27. 1. 2 Dr. Hoffmann Edith kimutatásai : i. m. 26—28. 1. 3 Korábban Mikó Miklósné felvidéki tulajdonában. — A keresztvitel-kép kimutatott Speculum kölcsönzése nem igazolható, a hasonló beosztás mellett is, az alakok csoportosítása önállónak látszik. 4 I. m. 661. 1. — Az oltárt a XV. századból származtatja Divald, vértanú Szt. István attribútumát pedig myrai Szt. Miklósénak nézte. 5 Dr. Hoffmann Edith : i. m. 26. 1.