Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Csánky Dénes: Szepeshelyi táblaképfestészet a XV.—-XVI. században

(Angyali üdvözlet, Jézus születése, Királyok hódolása és Bemutatás a templomban), a külső két táblán (180x62 cm) pedig Szt. Jeromos és Szt. Ágoston püspökök láthatók. Első ismertetőjük

1 kassai rokonságú szepesi képeknek tartotta és készültük idejét a XV. század utolsó negyedére helyezte. Képeink gyaníthatólag a székesegyházból származnak és szintén nem menekedhettek a szokásos szepeshelyi átfestéstől, aminek a kép némileg keménnyé vált előadása nem utolsó sorban tulajdonítható. A nem jelentéktelen festő a Mária koronázása-oltár mesteréhez kapcsolódik, azonban a képek bizonyos konzervatív jellege, általános kompozíciói miatt nehéz eldönteni, vájjon a nevezett oltár keletkezése (1499) előtt vagy közvetlen ezután készültek. A redőzet vonaltörései Schongauer metszeteinek inspirációjára mutatnak, ami nem csökkentheti a mester betanult formaképző erejét. Férfi típusaiban gyakran visszatér a szepesváraljai mester formáihoz, amire különösen a Circumcisio balszélső zsidó típusa ad jó példát. Lírikus hajlandósága kedves, tömpeorrú baba-arcokat formáltat vele, a kezeknek rajzában pedig a szepeshelyi oltárok jellemző szétágazó, hosszú izületű kecses ujjaira ismerünk. Élénk és tüzes színezése, ennek biztos súly és térbeli hatása azonban feltétlen értéket ad munkáinak. Ecsetje alól — állá príma olajos technikában — hangos elevenséggel fakadnak fel és áradnak felénk bíbor, sárga, kék, és fehér színei határozott tagolási foltokban, melyeket nemcsak tudatos mérséklése, hanem alakjainak biztos árnyékolása és végül nemkevésbbé az ikonográfián alapuló formaalkotás kényszerű szerkezete is összetart. Színezése mintahogy típusai, a ruhák, köpenyek redőzése is a Mária koronázása-oltár világos, eleven szín-előadásához áll legközelebb.

2 Ugyané szepeshelyi művészi körbe tartozik és közelebbről a budapesti Szépművészeti Múzeum előbb említett tábláihoz áll szorosan közel a szepesmegyei Felsőerdőfalvárói a budavári Koronázó-főtemplomba került Szentháromság oltár. Az oltár publikálója

3 a magyar művészet fejlődésében izoláltnak és 1480—1490 között osztrák hatás alatt keletkezettnek tartja. Az általános középeurópai, korabeli vonásokon kívül a salzburgi festészet fejlődésétől is független felsőerdőfalvai oltár a XV. század legvégének alkotása és 1 Fenyő Iván és Genthon István : A Magyar Nemzeti Múzeum szárnyasoltárképei. Magyar Művészet. VII. Évfolyam. 1931. 460. 1. 2 A királyok hódolása képen a süvegét levenni készülő mór király sárga lebegő ujjasának szürkés árnyékolása azonos a Mária koronázása-oltár Krisztus ostorozása kép baloldali ostorozó pribék lobogó ujjasának színezésével. 3 Genthon István : i. m. 93. 1. — A bécsi Kunsthistorisches Museum analógiának felhozott és összetartozónak említett két képének kiforrott, rajzos és plasztikusan kemény stílusa idegen a szepeshelyi előzményekkel beállított felsőerdőfalvai oltár tábláinak előadásától. A két osztrák tábla sem tartozik össze. Az egyik Krisztus a kereszten (94*5 x 126*5 cm, Nr. 1404.) 1470 körül készült salzburgi oltárszárnykép, a másik Mária halála méretben (58x100 cm, Nr. 1401) is lényegesen kisebb és Salzburgban 1480—1500 körül működő Meister von Grossgmain műhelyéből származik és későbbi stílusfázist képvisel.