Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Csánky Dénes: Szepeshelyi táblaképfestészet a XV.—-XVI. században

függésén kívül különösebb művészi becse annál kevésbbé hangsúlyozható, mert a középképnek és a szentek beállításában, a formai részletekben — az erős átfestés dacára is szembetűnően — a főoltár képeivel egyazon iskolázottságot és tőlünk Lengyelországban elterjedt festészeti formanyelvet mutató belső szárnyképeknek (72*5x30 cm) alig megmaradt korbeli jellege mellett, a külső szárnyképeket századok folyamán, és a legutóbbi 1889. évi restaurálás alkalmával is annyira átfestették, hogy úgyszólván neogótikus munkának látszanak. Az 1478-ban felszentelt oltárok sorában találjuk feljegyezve Keresztelő Szt. János és a Háromkirályok : Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevére és emlékezetére emelt oltárt, melyet többen, köztük Divald is a székesegyházban ma is álló Három szent király oltárára vonatkoztatott.

1 Ezt a kombinációt teljesen el kell vetnünk. A szekrény szoborcsoportozatának faragása csak századfordulói lehet, a szárnyképek (83x70 cm) pedig anynyira átfestettek — kívül-belül egyaránt — hogy minden további vizsgálat céltalan és mint a korbeli jellegét jobban kifejező predella (48x213*5 cm) is mutatja, az egész oltár a századforduló idején a székesegyházban emelt újabb szárnyasoltárok sorából való. Ez újabb, a századforduló idejére eső oltárok előtti mintegy két évtizednyi időszak lendületes és magas művészi kultúrájának fejlettségéről tesz bizonyságot egy kiváló és nagyhatású művészegyéniség, akinek működésével válik lehetővé egy egységes művészi ideálra törekvő, Szepeshelyre lokalizált festészeti iskola létezésének rekonstruálása. Ez a művész a szepesi vár alatt, a prépostság mellett fekvő váraljai régi templom egykori főoltára szárnyképeinek mestere, aki kiváló művészegyéniségével a következő két évtized szepeshelyi festészetének formanyelvét alakította ki. Művészi oeuvre-jét a 80-as évek végén alkotott és a szepesváraljai templom egykori főoltárához tartozó tizenkét táblaképét, mely után mesterünk elnevezése származik, először ismertetjük irodalmunkban. 2 E nagyméretű oltártáblákból

3 rekonstruálható az egykor impozáns főoltár képe, illetőleg jeleneteinek csoportosítása.

4 1 I. m. 51—54. 1. — Nyilván az azonos kéztől származó erős átfestés téveszthette meg Divaldot, hogy a Három szent király, valamint a Mária halála-oltár képeinek festőjét a Szt. Mihály-oltár mesterében kereste. • Genthon István (i. m. 52. 1.) rámutatva a sorozat kiváló művészi értékére, keletkezését túlságosan korai időre, az 1460-as évekre helyezte. * A forgatható szárnyak képeinek mérete 133 x142 cm, a merev szárnyak képeié pedig 134x138 cm. 4 A pontos rekonstrukciót a táblák kettő hijján eredeti keretezése, illetőleg a szétfűrészelés nyomai teszik lehetővé. A két újonnan keretezett tábla a Menekülés Egyiptomba és a Tizenkétéves Jézus a templomban, a váraljai templom szentélyének falán függnek, míg a többi hat táblát az 1933-ban létesített szepeshelyi Egyházmegyei Múzeumban állították ki. — Az egykori főoltár szekrénye a predellával és az oromzattal együtt nyom nélkül elpusztult.