Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

A Szépművészeti Múzeum 1935—36-ban

tyázó társaság-a és Cornelis v. Haarlem : Bacchanalia-ja a jelentékenyebbek. Az újonnan megnyitott gyűjteményekhez ideiglenes kalauz ezúttal nem készült, mert a tudományos katalógus a közeli jövőben amúgyis megjelenik és addig a gyűjteményekben való eligazodást a képekhez készített feliratos táblácskák vannak hivatva pótolni. A termek kifestését ill. új szövettel való bevonását még elődöm, Petrovics Elek végeztette. A mostani rendezés kapcsán csak az olasz freskó-termet festettem újra. A második emeleten már elrendezett német, osztrák, francia, angol gyűjteményeket, valamint a régi plasztikai gyűjteményt új felállításban néhány hét múlva fogjuk a nagyközönségnek bemutatni.« Ezután került sor a Régi Képtár további gyűjteményeinek elrendezésére. A régi német, osztrák, francia és angol gyűjteményeket a második emelet öt termében, egy kabinetjében és a jobboldali lépcsőházában helyezte el a főigazgató. A Régi Képtár tehát a maga egészében új rendezésben tizenkét nagy termet, öt kisebb termet, tizennyolc kabinetet, egy folyosórészt és egy lépcsőházat foglal el kiállított 681 művével. A Régi Képtár rendezésével egyidejűleg a Régi Szoborgyüjteményt is áthelyezte a főigazgató eddigi földszinti helyiségeiből a Régi Képtár második emeleti helyiségei mellett lévő és e gyűjtemény elrendezésére teljesen megfelelő termekbe. Itt az anyagot a második emeleti körfolyosó baloldali három nagy termében és két kabinetjében, valamint a második emeleti baloldali lépcsőházban és a félemelettel alább lévő lépcsőfordulóban állítottuk ki, e helyiségeknek megfelelő módon való kisebb átalakításával. Az 1936. év májusában elrendezett gyűjteményeket június hó 13-án a Vallás- és Közoktatásügyi m. kir. Miniszter Ür képviseletében dr. Tasnády Nagy András államtitkár úr nyitotta meg. A megnyitás alkalmából a főigazgató a sajtó számára ismét tájékoztatót készített, melyet a maga egészében a következőkben közlünk. »Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum spanyol és németalföldi gyűjteményeinek a közelmúltban történt új felállításánál már utaltam arra, hogy a Régi Képtár további német, osztrák, francia és angol gyűjteményeit a múzeum második emeleti helyiségeiben kívánom elrendezni. Az ideális megoldás természetesen az lett volna, hogy a Régi Képtár összanyagát a múzeum első emeletén helyezzük el és így a régi európai művészet fejlődését egymásba fonódó stiláris törekvéseiben egy helyen mutassuk be. Az alapítás óta (1906) rendkívül megszaporodott anyagban azonban nem lehetett oly nagymérvű selejtezést végrehajtani, mely ez ideális cél elérését lehetővé tette volna. Viszont a Régi Képtár gyűjteményei között a német, osztrák, francia és angol gyűjtemények viselhették el úgy művészettörténeti szempontból, de főként számbeli arányuknál és jelentőségüknél fogva legjobban az elszakítás kényszerét. A második emelet termei és kabinetjeinek alaprajzi elosztása éppen e gyűjtemények számára látszottak leginkább alkalmasaknak, annak dacára is, hogy a második emelet teljes hasznosítására megfelelő képanyag rendelkezésre nem állott. Olyan megoldásról kellett gondoskodnom, mely a múzeum jövendő fejlődésének szempontjait legjobban figyelembe veszi. így mutatkozott leghelyesebb megoldásnak a régi szobrászati gyűjteménynek a második emelet rendelkezésre álló megosztott félszakaszában való elhelyezése. Minthogy a földszinti termek a régi szobrászati gyűjtemény számára kevés megosztott falterületet nyújtottak, másrészt a világítás nem volt megfelelő, a nagy és magas termeknek kabinetekre való felosztása sem emelte volna ki e gyűjtemény értékeit, a múzeum általános reorganizálásával kapcsolatban e gyűjteménynek amúgyis új felállításáról és rendezéséről kellett volna gondoskodni. Viszont a második emelet helyiségei, mintegy kínálkozni látszottak az egyes stíluskörök bemutatására alkalmas kisebb kabinetek felosztására s az anyagnak fejlődéstörténeti vonalon való elhelyezésére annál is inkább, mert a múzeum gyűjteményeinek elhelyezkedése folytán más helyiségeket a régi szobrászat számára biztosítani nem tudtunk volna. Másrészt az a szempont, hogy a második emeleten elhelyezett képanyag más képanyaggal egészíttessék ki, keresztülvihető nem volt, mert az egyedül tekintetbe vehető modern külföldi anyag nagy száma miatt már önálló múzeum megtöltésére is képes, így került tehát művészettörténetileg is megengedhetően a régi szobrászati gyűjtemény a régi képanyag közelébe, anélkül azonban, hogy ez az egyes gyűjtemények jellegére zavaró keveredést jelentene. Az egyébként jó világítású termeket tehát a gyűjtemények természetéhez alkalmazkodva, olymódon alakíttattam át (szobrászati gyűjteményben ajtók áthelyezése, a termeknek a tetőszerkezethez alkalmazkodó kabinetekre osztása, fűtőtestek áthelyezése, az összes ajtókeretek modernizálása, a lépcsőházak kifestésé, melyek közül a baloldali el is