Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)
A Szépművészeti Múzeum 1935—36-ban
művészpolitikájának alapelve, hogy elsősorban az élő művészeket kívánja támogatni, főleg a mai nehéz viszonyok közepette, nem vonhat el budget-jéből olyan jelentős összegeket, melyekből képtárának ezeket a feltűnő hiányait pótolhatná. Ez a csere kínálkoznék tehát erre, legalább is egyelőre, speciális fővárosi érdek szempontjából is a legalkalmasabbnak. A fővárosnak nem lehet feladata, hogy a gróf Zichy Jenő hagyatékából reászállott külföldi anyagot gyarapítsa, viszont azonban minél teljesebbé óhajtja tenni azt a gyűjteményt, mely a világvárosi fejlődést megelőző és azt követő életéből alakult ki. . . Kiváló könyvtárunknak továbbfejlesztése, a magyar és külföldi művészeti szakirodalomban fennálló esetleges hiányok teljes pótlása magától érthető feladat. Itt kell rámutatnom arra, hogy bármily nagy és szinte elő nem teremthető anyagi terhet ró reánk az Évkönyv megjelentetése, mégis arra fogok törekedni, hogy az Évkönyvet kisebb terjedelemben, de lehetőleg évenként adjuk ki és ezáltal a legújabb művészettörténeti kutatásokat késedelem nélkül tárjuk a nyilvánosság elé. Tervem továbbá, hogy a magyar művészet külföldi propagandájának érdekében két, esetleg három európai nyelven megjelenő kisebb formájú művészeti könyvsorozatot indítok . . . A tudományos katalógusok minél előbbi elkészítése szintén olyan kérdés, melynek megoldását az átrendezéssel kapcsolatos feladatnak tekintem . . . A Múzeumnak nagy előadótermét fogom felhasználni arra, hogy a Múzeumot belekapcsoljam tudományos életünk vérkeringésébe is, és pedig művészettörténeti előadások tartásával. A terem e célra némi átalakítással igen alkalmas, annál inkább, mert rendelkezésünkre áll még a régi vetítőkészülék is a szükséges berendezésekkel. « A munkaterv befejező részében azokat a kapcsolatokat ismerteti a főigazgató, amelyek a Múzeumot a mai magyar művészi élettel összekötik ; végül a Múzeum nagy mecénásaira való kegyeletes emlékezéssel kéri a magyar műértő közönség támogatását. A két év alatt, sajnos, a halál a Múzeum barátai és nagynevű donátorai közül két olyan kitűnő egyéniséget ragadott el, akikről ebben a hivatalos beszámolónkban is megemlékezni kegyeletes kötelességünknek tartjuk. 1935 december 13-án hunyt el a Múzeum nagy mecénása és barátja, dr. Majovszky Pál nyug. miniszteri tanácsos, a »Magyar Művészet « szerkesztője. Ravatalánál a Múzeum nevében a főigazgató mondott búcsúbeszédet, melyben méltatta Majovszkynak nagy érdemeit a magyar műgyűjtés terén ; kiemelte nagy önzetlenségét, amelylyel a már eleve a Szépművészeti Múzeum grafikai osztálya számára céltudatosan évek hosszú során át gyűjtött és igen nagy értékű és ma meg sem szerezhető grafikai gyűjteményét a Múzeumnak ajándékozta és így grafikai osztályunkat külföldi viszonylatban is igen jelentékenyen gazdagította. Nagy szeretettel emlékezett meg Majovszky Pál szerény és puritán, szinte szerzetesi egyéniségéről, mely úgy műgyűjtői munkájában, mint közéleti szereplésében is közmondásosán megnyilvánult. Másik nagy veszteségünk Ballá Ede festőművész-főiskolai tanár volt, akit 1936 október hó 30-án ragadott el a halál sorainkból. Nagy halottunkat a Múzeum márványtermében felállított ravatalánál szintén a főigazgató búcsúztatta el a Múzeum nevében. A Múzeum nemes és önzetlen barátját vesztette el benne, aki gazdag alapítványával megteremtette a lehetőségét annak, hogy a Szépművészeti Múzeum a legjelentősebb magyar műalkotásokkal állandóan gazdagodhassák a jövőben is. Értékes másolatgyüjteménye pedig, melyet néhány év előtt adott a Múzeumnak ajándékul és rendezett be saját költségén új kiállítási helyiségekben, becses tanulmányi anyagként fog a Múzeum gyűjteményeiben megmaradni. Mindkét elhunyt nagy donátorunk emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. Azok az építkezések, amelyekről a Múzeum igazgatósága az Évkönyvek VII. kötetének hivatalos részében adott bővebben számot, az 1935. évben is folytatódtak. Amiről ott csak mint óhajtásról beszéltünk, hogy a Múzeum képraktára számára végre megfelelő helyet nyerjünk, az ebben az évben, miután a Műemlékek Országos Bizottsága a tavasz folyamán a számára rendelkezésre bocsátott helyiségeket kiürítette, teljesülhetett, mert így az aréna-úti front felől elhelyezett, első emeleti régi igazgatói lakás teljes egészében megüresedett, amit a Magyar Nemzeti Múzeum mérnöki hivatalának közbenjöttével rendbehozattunk és az átjáróajtók egyvonalba való helyezésével átépítettünk, így a képtár raktári helyiségeiül teljesen száraz, szépen kifestett, elegendő