Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Oroszlán Zoltán: A Szépművészeti Múzeum antik terrakotta gyűjteményének rhytonjai

ságos rhytonokká, mely név a görög »péo>« (folyik) igének a származéka. Az edénynek ebből a rövid leírásából látjuk, az edény kezelése nem volt egyszerű dolog, bizonyos gyakorlottságot kívánt. Használata, mint vázaképek igazolják, vagy úgy történt, hogy az alul lévő kis lyuk befogásával az edény tartalmát a felül lévő nagy nyíláson, a szájon keresztül ürítették ki, vagy úgy, hogy a rhytont megfelelő magasságban tartva a szabadon hagyott kis lyukon vékony sugárban kiesorgó italt ügyesen a célba irányították.

1 A rhyton tehát használatában sokban hasonlít a »bujdosó poharaknak « nevezett edényekhez, melyeket az ivóknak egyszerre kellett kihajtaniok, különben az edényben hagyott ital kiömlött volna. A rhyton típusú edények először a kréta-mykenaei kultúra emlékei között bukkannak föl.

2 Agyagból egész állatalakok formájában, nemes fémekből állatfej ck formájában készítették ezeket az edényeket, melyek szarv-, olykor tölcséralakúak voltak. Készültek ezek puha kőzetfajtákból is. Számra nézve az ezüst és arany bikafejek vannak a legtöbben, de szép számmal találunk hasonló fémekből készült oroszlánfejeket is. Ha a bikának a krétai kultuszban játszott és az emlékek tömegében jelentkező fontos szerepére gondolunk, vagy az oroszlánnak a mykenaei művészeti emlékek között elfoglalt előkelő helyzetét nézzük,

3 akkor nyilvánvaló, hogy ezeknek a különös gondossággal készült edényeknek a kréta-mykenaei kultúrában, elsősorban a kultusz körében fontos szerepük lehetett, melynek mérvét közelebbről a vonatkozó adatok hiányában ma pontosan meg nem állapíthatjuk. Az e korból való agyagból készült rhytonok valódi rendeltetését közelebbről szintén nem ismerjük, azonban ezek is elsősorban a kultikus szertartások között szerepelhettek. Ugyanilyen fajtájú edények találhatók Cyprusban és Itáliában is, ahova a közvetítő kereskedelem útján juthattak el eleinte, később azonban e minták nyomán ott is készülhettek. A kréta-mykenaei kor emlékeitől teljesen függetlenül a Kr. e. VI. században tűnnek föl ismét a rhytonok görög földön. Buschor ezeknek megjelenését Kis-Ázsiából a görög szigeteken keresztül származtatja és bennük keleti hatások érvényesülését látja.

4 A rhytonok igazi virágzási kora a Kr. e. V. században kezdődik, az attikai keramikusok műhelyeiben. Tőlük jut el ez az új típus a görög kultúra legtávolabbi területeire, míg további fenntartásáról az itáliai •— főkép délitáliai •— fazekasműhelyek gondoskodnak, melyek a Kr. e. IV. században, a hellenisztikus időkben, majd a római 1 Daremberg-Saglio : »Dictionnaire«. T. IV. p. 867. fig. 5946. 2 Jean de Mot : » Vases égéens en forme d'animaux«. Revue Arch. 1904. p. 201 squ. — G. Karo : »Minoische Rhyta«. Jbuch d. arch. Inst. XXVI. (1911) S. 249 ff. 3 V. ö. G. Karo : »Kreta« a Pauly-Wissowa-Kroll : »Real-Encyclopädie« XI. kötetében 1743 skv. hasábokon ; továbbá Dussaud : »Les civilisations prehelléniques de la Mer Égée«. Paris, 1910. 4 V. ö. E. Buschor id. m. 23 1. skv. — A görög rhytonokhoz hasonló edények különben ismeretesek a legújabb mezopotámiai ásatások köréből is.