Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)
Csánky Dénes: Szepeshelyi táblaképfestészet a XV.—-XVI. században
SZEPESHELYI TÁBLAKÉPFESTÉSZET A XV.-XVI. SZÁZADBAN g Schlesischer Meister vom Ende des 15. Jahrhunderts. 880 und 881. Zwei Tafeln mit Szenen aus dem Marienleben. A múzeum legutóbbi átrendezése kapcsán a táblákat a következő új feliratokkal látták el : Deutsche Schule 15. Jahrhundert. Eigenthum des Seules. Museums für Kunstgewerbe und Altertümer in Breslau. Az általános »nemet iskola« megjelölés is világosan jelzi, hogy a két táblát a múzeum vezetősége kirekesztette a korbeli sziléziai festészet anyagából, sőt közelebbről más német iskolába sem sikerült beilleszteniük. A fent leírt, ismeretlen származású és a német irodalomban sem tárgyalt két tábla jellegzetes szepeshelyi formanyelvénél fogva csupán a régi magyar táblaképfestészet keretében lokalizálható. Ikonográfiájuk, németalföldies, német mintákon nevelődött kompozíciójuk, világos eleven színezésük, a fej típusok és kezek rajza, a tájfestés elemei és gazdag ritmikája a XV—XVI. századi szepeshelyi oltárok elvitázhatatlan stílusjegyeit mutatják. A szepeshelyi és szepesváraljai templomok fennmaradt emlékanyagából előálló, teljesen összefüggő, tehát önmagából generációkon át fejlődő művészi kör megalkotására ezúttal teszünk először kísérletet. A történeti és okleveles adatok ugyan nem szólnak egy szepeshelyi festőcéh létezéséről, mint ahogy a kassai festők sem alkottak önálló céhet és csupán emlékekhez bizonyítottan nem kötött festőneveket ismerünk. A néhány ismeretes — és az egy Lőcsei Miklós kivételével — emlékekhez szintén nem köthető szepesi festőnév, melyek a lőcsei Corporis Christi testvérület jegyzőkönyvében 1 maradtak fenn számunkra, a gazdag szepesi emlékanyaghoz képest oly csekélyszámú, a hozzájuk fűzött adatok is oly szűkszavúak, hogy a Szepesség festészeti és szobrászati centrumainak kibogozását csupán a fennmaradt emlékanyag és történeti vonatkozások kapcsolatából lehet megkísérelni. A szepesváraljai és szepeshelyi oltárok festőit — Szepeshelyen kívül — a földrajzi közelséggel és a történeti múlttal is indokolhatóan csupán Lőcsén kereshetjük, ahol a szepeshelyi oltárok stílusának két XV. századvégi emléke maradt fenn, melyek viszont a szepeshelyi oltárok előzménye nélkül az egész régi magyar festészetben is izoláltan állanának. Nem kedvez a szepeshelyi oltárok lőcsei származtatásának — mint ahogy a kutatás régebben gondolta — a lőcsei Szt. Jakab-templom fennmaradt XVI. századi emlékeinek stílusa sem ; az 1507. évi Szt. Miklós-oltár, a Szt. Jakab-főoltár, Péter és Pál oltára, az 1520. évi Szt. János- és a Szt. Annaoltárok már nem folytatásai a XV. századi szepeshelyi oltárok formanyelvének, holott az utóbbiak korszerű fejlődéséről, sőt párhuzamos virágzásáról számos emlék tanúskodik. A fennmaradt történeti dokumentumok és 1 Ismertette : dr. Iványi Béla. A lőcsei »Krisztus Teste« testvérület jegyzőkönyve. 1431—1584. Közlemények Szepes vármegye múltjából. III. Évf. 1911. 3. és 4. szám.
