Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány német és németalföldi rajzáról

után valamely ismeretlen művész készített ügyes metszeteket, melyek Petrus Overlat kiadásában jelentek meg;

1 az egyes lapokon Braun (aug. brun int) és Overlat (pet. ou. ex) nevei olvashatók. Rajzunk a sorozat első darabjához (35. ábra) készült mintalapul

2 és az öreg Tóbiás megvakulását ábrázolja, kedves részletezéssel követve a népszerű bibliai történet menetét. Kezdődik az elbeszélés a baloldali palota loggiáján, hol az öreg Tóbiás nemzetségének számos tagját gazdaglakomára látja vendégül (Cap. 2; 1. és 2. szakasz). Lakoma alatt, hallja, hogy egy izraelita meggyilkolva fekszik az úton, odamegy és titkon beviszi a házába (3. és 4. szakasz), hogy napnyugta után eltemesse, amint ez a háttér kis jelenetein látható. Történt egy napon, midőn Tóbiás a temetésektől kifáradva tért haza s a fal mellett egy csendes helyen elaludt, hogy fölülről meleg fecskepiszok hullott a szemébe, melytől megvakult (10—11. szakasz). Ezentúl felesége, Anna teremtette elő a pénzt a megélhetéshez, mindennap szorgalmasan eljárva a szövőbe. Egyszer hazajövet egy kecskét talált és azt magával hozta (19—20. szakasz). Látnivaló, hogy a rajz három különböző időpont eseményeit egyesíti egy képen, s minden kis részletéhez megvan a bibliai szövegnek megfelelő jelentése. Múzeumunk lapja Braunnak e nem érdektelen sorozatához fontos adalékkal szolgál, amennyiben 1009-ből van keltezve s ezáltal az eddig keltezetlen Tóbiás-sorozat is megkapja a művész oevrejében pontos időrendi beosztását. A sorozat népszerűségét mutatja, hogy 1619-ben már iparművészeti célra alkalmazva látjuk. A párizsi Cluny-Múzcum öt szép összetartozó üvegablakot őriz,

8

— egy darab hiányával tehát az egész sorozatot — melyek Tóbiás megvakulását, búcsúját szüleitől és útrakelését, nászéjszakáját Sárával, hazaérkezését és az öreg Tóbiás meggyógyítása! ábrázolják (36. ábra). Ezeken Augustin Braun metszetei csinos virágdíszes keretbe foglalva, az üvegablakok középdíszeiként szerepelnek. Tóbiás megvakulásának jelenetéről a jobboldal (a rajz szerint baloldal) le van vágva s így sok kedves csendéleti részlet elvész, pl. a fonószék, a konyhaedények és csibék, s a háttér kis jelenelei közül is csak az maradt meg, melyben Tóbiás a holtat beviszi a házába. Az üvegablakok eredetéről semmi sem ismeretes; du Sommerarard annak idején kereskedelemből szerezte meg őket. A keret virágos díszei közé ékelt táblácskák feliratai azonban annyit mégis elárulnak, hogy a kölni művész lapjai után készült üvegfestmények valami hollandiai templom ablakai lehetlek, bizonyára egyes vagyonos polgárcsaládok alapítványai révén. A feliratok Michiel van Heithüsen, Jan Petermans, id. és iíj. Jacob Dingens, Jan Beiben és feleségeik nevét említik, mint alapítókét, s keletkezési évül mindannyi az 1619-es évet viseli. A XVII. században Olaszország felé orientálódó osztrák művészek csoportjába tartozik a stájerországi Hanna Adam VVeiááenkirchner (1646—1695). Noha olaszországi útjáról okiratok nem szólnak, művei világosan bizonyítják, hogy 1 Nagler : Allgemeines Künstlerlexikon. II. 168. lap.

— I. Merlo : Kölnische Künstler. 111. I. 11 16. sz. 2 L meghatározásnál Edmund Schilling volt szíves segítségemre lenni. 3 E. du Sommerard: Musée des thermes et du l'hôtel de Cluny. Catalogue. Paris. 1876. 1Í2. 1. 902. sz. Szépművészeti Múzeum Evkönyvei. Y. 1 î