Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány német és németalföldi rajzáról

Ószövetségnek allegóriája. A ránknézve fontosabb és egyben szebb kompozíció az utóbbi. A kép magasában, a mennyekben, hozsannázó angyalok koszorújától körülvéve jelenik meg a Szentháromság. A kép alsó telében az ótestamentom kimagasló alakjai foglalnak helyet, A középen az égig nyúlik a tudás fája, tőle jobbra-balra, bemutatott áldozataik mellett Kain és Ábel vannak elhelyezve. Alattuk egy oltár körül jobbról Mózes, Noé és Gideon, balról Áron, Ábrahám, Dávid, Judith és Salamon sorakoznak. Ezt a képet a művész 1588—1589-ben festette,

1 Peter Candid nyilvánvaló hatása alatt (32. és 33. ábra). A rajz és a festmény között csak egészen csekély eltérések vannak, főleg az ótestamentom alakjainak attribútumaiban: Salamon temploma a festményen nagyobb, Gideon napja arrébb van tolva, az oltár korlátja előtt levő lárgyak megváltoztak stb. stb. Múzeumunk e finom rajza már azért is fontos darab, mert Viviani rajzmodorát eddig nem ismertük; e hiteles munka tehát további rajzok attribucióját teszi lehetővé. A XVI. század végén és a XVII. század első évtizedeiben működött Auguótin Braun, ki a manierizmus stílirányának volt egyik nevezetes képviselője Kölnben. Festmények, rajzok, metszetek meglehetős számban maradtak fenn tőle és műveiről, melyek igazolják tekintélyét korlársai előtt. Múzeumunk a művésznek három szignált és datált rajzát őrzi. Az első egy fehér fedőfestékkel élénkített, lavírozott biszterrajz, mely Szent Katalin lefejezését ábrázolja s mindeddig a Delhaeshagyaték ismeretlen mesterektől származó rajzai között feküdt, «A Braun » névjelzéssel és az 1008-as évszámmal van ellátva. Kedves kompozíció, de erőtlen rajzú. A második rajz a művész monogrammját és az 1610-es évszámot viseli. Az Esterházy-gyüjteményben (E. 8. 40. és 8. 10. a.) Orazio Borgiani művének tartották s helyes meghatározását 1. Medertől

2 nyerte. Ez esetben voltaképen nem is egy rajzról van szó, hanem egy nagyobb rajznak két szélső töredékéről, melyeken a szenvedés eszközeit tartó angyalok vannak ábrázolva s kétségtelen, hogy a középről Krisztus alakja hiányzik. Ilyenféle kompozícióját ismerjük is a mesternek Abraham Ilogenbergnek e munka után készült metszetéből.

3 A harmadik rajz 1609-ből van keltezve és szintén csak a művész monogrammjával van jelezve, ami megmagyarázza, hogy eddig hamis néven szerepelt (34. ábra). A kor szokása szerint kékkel kedvesen lavírozott, világos biszterrajz 1915ben, Abraham Bloemaerl műveként, vétel útján került a Múzeumba (1915—2358). Itt a jobboldali falon alkalmazott, nehezen kivehető szignatúra téves olvasása alapján, — mely éppúgy lehetne HB, mint AB — hamarosan nevet és iskolát cserélt és a svájci Hans Bock müvei közé soroztától t/' A betűk azonban mégis AB-t jelentenek, Augustin Braun szokatlan formájú névjelzéséi. Az ábrázolt jelenet egy hat darabból álló sorozathoz tartozik, mely Tóbiás történetét beszéli el. A sorozat 1 L. Zeit mann : Über di(

i Gemälde in der S. Micliaels-hofkirche. Münchner Jahrbach der bildenden Kunst. 1910. 81 83. I. 2 I. Meder. Albertina-Publikation. No 1376. :{ J. I. Merlo : Kölnisebe Künstler in oller und neuer Zeit. (Hrsgb. Ed. FirnieniehRichartz.) Düsseldorf. 1895. 111. 1. 22. sz. 4 így kiállítva a grafikai osztály 1917-iki új szerzeményi kiállításán. 24. sz. Allegória.