Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Balogh Jolán: Jacopo Sansovino műhelyéből való szobor a Szépművészeti Múzeumban

JACOPO SANSOVINO MŰHELYÉBŐL VALÓ SZOBOR A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN A Szépművészeti Múzeum renaissance-]dasztikai gyűjteményének azon kevésszámú szobra között, melyek az álló alak problémájának tanulmányozására adnak alkalmai, az első helyet foglalja el Remete Szent Antal kisméretű alabastermárványszobra (78 cm), mely a szentet csuhába burkolt, tarfejű, bozontos szakállú, idős férfi alakjában állítja szemünk elé (2. ábra). A szent könnyed lendülettel felemelkedő alakját szenvedélytől fűtött, erőteljes mozgás hatja át, mely a testet S-alakú ívben meghajtja. A test terhét hordó jobbláb nekifeszül a földnek, a ballát) térdben meghajtva könnyedén előrenyomul, míg a i'első test kissé hátralendül, miközben a kesernyés, mogorva palhosszal oldalra vetett fej és a mellen hevesen átcsapódó jobbkar erős conlraposfoban egymással szembefordulnak. A szenvedélytől, mozgástól átjárt alak vállaira köpeny borul, mely kissé szétterülve, a talapzatig leomolva monumentális hátteret biztosít a szobor számára és egyszersmind dynamikáját csökkenti, statikájának viszont erősebb hangsúlyt ad. A köpenynek volument fokozó, dynamikát tompító szerepe legjobban a bal oldalnézetben (1. ábra) érvényesül, ahol az alak tömegét a köpeny és test csaknem geometrikusán fegyelmezett kontúrjai fogják össze. A jobb oldalnézetben (3. ábra) viszont teljes erővel bontakozik ki a testtömeg S-alakú lendülete. A szobor a maga egészében a lelki dynamika testi érzékeltetésének, a mozgás — paradox módon azt lehet mondani — statikus ábrázolásának elsőrangú megoldása. Bár e kis szobor nem mindennapi művészi kvalitásokkal bír, a szakirodalom nem igen vett tudomást róla. Mindössze Schubring foglalkozott vele, ki Antonio Federighi műveként publikálta kétízben is.

1 Federighi Ouercia hagyományain felnevelkedett, ízig-vérig quattrocento művészetét azonban nagy távolság választja el Remete Szent Antalnak a cinquecento ideálja szerint megfogalmazott, a figura serpentinata törvényein felépülő szobrától. Ennek az illusztrálására a legkitűnőbb példa Federighi Mózes-szobra (Siena, Opera del Duomo. 4. ábra), mely a téma 1 gchubring, P. : Italienische Renaissance-Plastik in Budapest, Zeitschrift für bild. Kunst. 1914. S. 98. Abb. IG. (tévesen mint festett agyagszobrot említi!!) Scbubiing, P.: Die italienische Plastik des Quattrocento. 1924. S. 181. Abt). 242. (Handbuch der Kunstwissenschaft.)