Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Divald Kornél: A kassai dóm mesterei

tékű ékítményekkel épültek. Tervezőik, faragóik és kőműveseik a helybeli mesteremberek soraiból kerültek ki s legtöbb felvidéki városunk csak a XV. század második felében, Mátyás király korában lendül föl annyira, hogy lakossága elsőrangú művészeket is foglalkoztat, amikor aztán ezeket jobbadán már csak a kész templomok díszítésének gyarapítására használja föl. Tudjuk, hogy Magyarországon, későbbi keletkezésük s a központi hatalom erős túlsúlya miatt, a nyugateurópaihoz fogható nagyszabású városi élet a középkor folyamán nem alakult ki s a török-hódoltság következtében később sem keletkezett. A gótika korában épp azért a külföldi óriási dómokhoz fogható templomok sem épültek nálunk. Ám ha méreteikkel nem, művészetükkel és tökéletes technikájukkal a külföldiekkel vetekedő épületek nálunk is voltak. Ilyeneket azonban a gótika korában csak királyainknak, néhány hatalmas nagyúrnak és egy-két egyházfejedelemnek volt módjában építeni. Ezek legtöbbjéről, így pl. a budai Szent György-templomról, az óbudai klarisszák XIV. századbeli nagyfényű kolostoráról, csak egykorú magasztalásokból van tudomásunk. Románkori székesegyházaink zömét a XIII—XIV. században csak gótikus szentéllyel toldották meg. A váradi székesegyházban a románkori hajókhoz kápolnakoszorús szentélyt fűztek. Alapjain kezdve s végig új püspöki templom csak Egerben épült, amelynek románkori székesegyházát, IV. Béla király 1261. évi oklevele szerint, a tatárok rabolták ki és gyújtották föl. Ha Villard de Honnecourt tervezett nálunk nagyobb templomot, ez csak az egri székesegyház lehetett. Az egri dóm Ipolyi Arnold megállapítása szerint gondosan faragott kövekből épült, háromhajós, kereszthajós bazilika volt, keleti végében kápolnakoszorús szentéllyel; minden valószínűség szerint a cambrayi nagy templom redukciója, mint a braine-i templom. Hogy szentélye a két-két, sugarasan elrendezett oldalkápolna ívéből erősen kiugorva, bástyaszerűen a várfalakra könyökölt, erről Tinódy Sebestyén éneke Eger viadaljáról tájékoztat, aki szerint Perényi Péter I. Ferdinánd korában a szentélyt előretolt erődnek alakította át, s mögötte a részben meghagyott templommal keresztben, ennek lebontott része helyén sáncárkot húzatott s a várat így a templommal együtt két részre «szakgata».' Ipolyi nyilván a Bach-korszakbeli osztrák archseológusok középkori művészetünk fejlődésére vonatkozó késési elméletének hatása alatt az egri dóm nyomtalanul elpusztult szentélyének építését a XIV. századra, a hajóét a XV.-re teszi. Az utóbbinak egyetlen ránk maradt köteges pillére alapján inkább valószínű azonban, hogy a hajót a XIV. században fejezték be s a szentély így már a XIII.-ban épülhetett. A hajó megmaradt pillérének tagoltságából nyilvánvaló, hogy mennyezete szövevényes csillagboltozat volt. Ha tehát az egri dóm alaprajzi elrendezése francia mintára készült is, mintegy száz évig tartó fölépítése közben mesterei a gótika fejlődésének megfelelően a XIII. századbeli francia tagoltságtól eltérően faragták ki köveit, amit Henszlmann a kassai dómnál úgy fejez ki, hogy alaprajza francia, de fölépítése német jellegű, helyesebben kései gótika, amely1 Ipolyi Arnold: Az ogri megye régi szókosegyháza. Eger, 1865. A Tinódy-idézot u. o. 61. 1.