Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)
A Szépművészeti Múzeum 1927—28-ban
olyan fejlődési fokozatait mutatják, melyeket eddig a Hopp Ferenc-Múzeumban egyetlen egy tárgy sem képviselt. India művészetének későbbi termékei közül, melyeket szintén Schwaiger Imre ajándékozott a gyűjteménynek, különösen említésre méltó egy furulyázó Krishnát ábrázoló fafaragvány, mely a XVII. században készülhetett és egy valamivel későbbi, Shiwa-áldozatol ábrázoló miniatűr, mely az ú. n. mogulslílus keveredését mutatja a speciális hindu nemzeti stílussal. Schwaiger Imre ezúttal indiai bronzedényckei és kashmir- és festett szövetekot is ajándékozott a Hopp Fercnc-Múzeunmak. Neki köszönhető az indiai csoportban egy festett Lakkal díszített fadoboz is. Nepali műtárgyainkai egy szanszkrit sutrával gyarapította, melyet arannyal feslett Buddha- és Bodhisattwa-ábrázolások díszítenek. A tibeti csoport számára három új festményt ajándékozol I (Tara, Saraswati és Rolma). Ide sorozható egy kiváló kivitelű, kalapácsolt vasverettol díszített nyereg is, mely kínai munka ugyan (XVII—XVIII. sz.). de Tibet számárakészült. A kínai művészetei képviseli még a Schwaigerféle ajándéktárgyak közt két Kwan Yin-léj is, melyek közül az egyik féke le kő faragvány és a Sung-korszakbeli (XI XII. sz.) buddhista szobrászat terméke, míg a másik keménycserép-készítmény, sárga mázzal és az, újabb Ming-korszakból (XVII—XVIII. sz.) való. Külön említendő még a Schwaiger-léle ajándékok közül egy jadc-lemez (kuei), archaikus, tachuanjellegű kínai írással. Vétel, illetőleg csere útján jutott a gyűjteménybe két Ming-korszakbeli kínai Bodbisal twa-szobrocska (bronzöntvények), egy ugyané korból való vörös lakkdoboz, 10 darab tausirozással, domború és vésett ábrázolásokkal díszített japáni bronz, azaz vas-késnyél a Tokugawa-korszakból (1603—1868) és egy talpas áldozati edény bronzból, mely a kínai Han-korszak (Kr. o. 200 Kr. n. 200) terméke. Ez utóbbinak lelőhelye a kínai Nagy Faltól északra eső Ortos-tcrület, melyen a jelzett idő régibb felében még a hunnok uralkodtak. (Hasonló edények ismeretesek a népvándorlás korából Oroszország és hazánk területéről is). Egy XVII XVIII. századbeli nagyméretű kínai függőképet, mely a taoisla háromságot ábrázolja, lovag Ccrrutiné Paulay Erzsi ajándékozol! a Hopp Ferenc-Műzcuinnak. A múzeum legnagyobb gyarapodását 1928. évben is Schwaiger Imre áldozatkészségének köszönheti. A tőle kapott ajándéktárgyak legtöbbnyirc az indiai művelődési kor művészetét képviselik. Hézagpótló ezek közül elsősorban hat úgynevezett indosumir keménycserép szobrocska, mely India mezopotámiai hatás alatt álló művészetének ínég a Krisztus előtti II—III. évezredi állapotáról tanúskodik. A buddhista művészet legrégibb korából való Schwaiger Imre új ajándékai közül kél terrakotta szobrocska. Különösen fontos ránk nézve ez a csoport is, mert az általa képviselt művészetnek sem volt eddig képviselője a Hopp Ferenc-Múzeumban. Az indohellenisztikus Gandhara szoborművek csoportját, melyet egészen Schwaiger Imrének köszönhetünk, az ajándékozó egy kis kőfejjel gyarapította az előbbi esztendőben. Akkori ajándéka kiegészítésének tekinthető két kis vörös homokkőből faragott fej is a Kusan-korszakból. Gupta-korszakból való műtárgyakat ez évben is ajándékozott Schwaiger Imre a múzeumnak, szám szerint öl darabot, melyek mind méltó képviselői a hindu megújhodás művészetének. Ugyanő ajándékozott egy Puriból (XVI. század) való kőláragványt, mely a táncoló Sivát ábrázolja ; egy emberi és állati alakokban, valamint ékítményekben igen gazdag festett fafaragványt, mely eredetileg egy Jain-templom dísze volt; egy XVIII. századi ú. n. sati-követ, vagyis síremléket, melyen egy balolt brahminnak és önkénles tűzhalál! szenvedett feleségének képmása látható és egy Kr. n. 583-ban készüli, kínai stólát, Kwan Vin boddhisattwa domborművű alakjával. Ez utóbbi nagy értéket, képviselő kőfaragvány, a rajta olvasható jelzés szerint Yang Chury műve. Vétel útján jutott a múzeumba egy kétszeres életnagyságú, homokkőből faragott Buddhafej, egy szobor töredéke, mely eredetileg az északkínai Lung Men sziklatemplomainak egyikében állott. A szobor, melyen az iráni hellenisztikus buddhista művészet hálása még világosan észlelhető, a Tang-korszakban (618—908) készült. Ezenkívül több kis bronztárgy szereztetett, melyek részben Eszakkínában, részben a szomszédos Ordosterületen találtattak, a Ilan-korszakból (Kr. e. 206—Kr. u. 220) valók és közeli rokonságot, árulnak et Magyarország hunnkorszakának azokkal az emlékeivel, amelyek épen az Ázsiából bevándorolt népekkel kerültek hazánk területére. A régi Kína festészetének emlékei közül eL'y Ming-korszakbeli (1368 — 1644) ismeretlen művésztől való tájkép vásároltatott. A keletázsiai festőművészet bomutatására szolgál ezenkívül még több újabban szerzett színes kínai és japáni fametszet is.
