Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Gombosi György: Nardo di Cione és a Szépművészeti Múzeum Somzée-féle madonnája

NARDÜ DI CIONE ÉS A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM SOMZÉE-FÉLE MADONNÁJA Régi képtárunk szép nagy trecento-Madonnája Suida szerzőmegnevezése alapján mint Orcagna műve jutott be a művészettörténeti köztudatba. A könyv, amelyben ez a megállapítás napvilágot látott, ugyanaz volt, amellyel Suida különben is egyik megindítója lett a trecento-kutatás fellendülésének századunk elején: az lett elsősorban épen az által, hogy rámutatott az Orcagna művészele körül tornyosuló problémákra és Wickhoff újjmulatása alapján először próbálta meg kiválasztani az Orcagnának tulajdonított művek közül azokat, amelyek testvérétől, Nardo di Cionetól származnak. Ez a kezdeményezés azonban nem volt elég bátor ahhoz, hogy a hagyomány szuggeszliója alól akár csak magát a kezdeményezőt is felszabadítsa. Hiszen már maga az a megállapítás, hogy a Santa Maria Novella Tamás-kápolnájának freskói, amelyeken eddig Orcagna hírneve mindenekfelett, nyugodott, Nardo művei volnának, elég felelősségteljes volt, s így nem csoda, ha Suida nem merte egyelőre mindazokat a következtetéseket levonni belőle, amelyek a két testvér többi műveinek szétválasztására és Nardo teljes rehabilitálására vezethettek volna. így történt, hogy Nardo a Tamás-kápolna freskóin kívül csak még a Novella kolostor udvarának rosszul konzervált freskóit kapta vissza az osztozkodásban (eltekintve Suidának még néhány kisebb attribúciójától, amelyeket azonban a későbbi kutatás nem igen fogadott el), míg az œuvre többi része a mi Madonnánkkal együtt Orcagna kezén maradt. Madonnánk új szerzőmegnevezése olyan sikerültnek látszott, hogy még Sirén is, aki pedig különben igen élesen foglalt állást Suida ellen, feltétlenül magáévá tette azt, ami annál inkább érthető, mert ő ekkoriban még nem ismerte el Nardót és a Novella-freskók javát is magának Orcagnának tulajdonította. Midőn azonban Venturi, Khvoshinsky és Salmi (mint, újabban van Marie is) Orcagna müveként vették fel Madonnánkat összefoglaló munkáikba, úgy látszott, hogy a sokat vitatott Orcagna-kérdésnek egy olyan pontjához érkeztünk el, amelyben teljes az egyetértés. Lederer Sándor volt az első, aki Suida meghatározása ellen szót emelt. Éles morelliánus-szemével ő látta meg először, milyen nagy szakadék választja el