Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Divald Kornél: A kassai dóm mesterei

így Brieser Eleknek Lőcsén, 1487. február 3-án kelt s a bártfai tanácshoz intézett leveléből arról értesülünk, hogy a bártfai templom ott megrendelt toronygombjának megaranyozására Lőcsén talált embert, akit Tharner Istvánnak, a szenátorok esküdt testvérének (aydt pruder) már bejelentett,

1 Tehát 1487-ben Tharner István még városi szenátor s aligha azonos azzal a Tharner István polgárral, akin a duklai Kobilenszky 1483. augusztus 6-án a bártfai tanácstól tartozása behajtását kéri.

2 Ezzel a — mondjuk — ifjabb Tharnerrel még találkozunk. Tharner Istvánnak, 18. ábra. Az üdvözültek. Részlet a kassai dóm északi kapujának Utolsó ítélet domborművéről. nyilván a városi szenátornak, az Irgalmasság anyjáról elnevezett vallásos társulat 1489-ben utal ki 15 frt 67 dénárt a Szűz Mária-oltárért, amelynek színezéséért vagy külső szárnyképeiért Severinus pictornak 2 Irtot fizettek.

3 Több mint valószínű, hogy az imago itt — pars pro toto — szárnyas oltárt jelent, s bizonyos, hogy az ilyen heterogén anyagokat ehhez használták föl s nemcsak ezeket, de az egész oltárt 1 Iványi i. in. 2514. sz. 2 U, 0. 2275. — Hasonló tárgyú kereset ugyanez ellen 1484. II. 28., u. o. 2313. szám. 3 1489. Severino pictori 11. 2. Steffen Tarner pro imagine beule virginis, pro panno, pro plumbo ad imaginem, pro auro et argento ad imaginera beate virginis — summa pro imagine facit il. 15. d. (V7. — Bárt fai levéltár 2302, sz. L. Arclneologiai Értesítő, 1917. évf. 138. lap.