Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)
Divald Kornél: A kassai dóm mesterei
Í2 DIVAI.D KORNÉL sem találkozunk. 1 A díszítés a XV. század derekán még a templom külső tagoltságán is igen hézagos volt. A fő- és kereszthajó tetejének háromszögletes ormát pompás hatású kőcsipkéivel csak Mátyás király korában gazdagították. Ekkor került az északi oromfal elé, a főpárkány fölé, Szent István, Szent László királyok és Szent Imre herceg kőszobra, amelyeknek korát viseletük határozza meg. A három kőszobrot Kassa város közönsége igen megviselt állapotban 1863-ban a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Több mint valószínű, hogy még a XV. század első felében készült a dóm orgonakarzata szoborfülkés pilléreken nyugvó árkádívéivel, amelyek fölött a kőcsipkés korlát áttört motívumai az északi mellékhajó párkányának balusztrádjára emlékeztetnek s a korlátot szakaszokra osztó pillérek falkoronás bálákban végződnek. Ezt a szép orgonakarzatot a legutóbbi restauráláskor újjal pótolták. A régit Wilczek János gróf szerezte meg s az ausztriai Kreuzensteinban, a réginek alapjain újból felépített és múzeumnak berendezett vár második udvarában emeleti folyosónak használta föl. 3 Bizonyos, hogy Kassa jómódú polgárai nagyszerű plébániatemplomuk építéséhez kezdettől fogva hozzájárultak adományaikkal s megemlékeztek róla végrendeleteikben is. Ám adatok a templompénztár ily fajta gyarapításáról a java építkezés korából nem maradtak ránk, mert 1404-től 1460-ig a városi jegyzőkönyvek elvesztek. Későbbi ilyfajta feljegyzésekből arra következtetni, hogy a dómépítés második korszaka csakis ebbe az időbe esik, annyival is inkább bajos, mert mint ekkor, úgy előbb is akadnak gazdag polgárok, akik családjuk sírhelyének szánt kápolnákkal bővítik ki a templomot, amelyekről számadások nem maradtak fönn, nyilván azért, mert ezek építésének költségeit esetről-esetre maguk az alapítók folyósították. A templompénztár költségén, amelynek számadásai, sajnos, szintén nem maradlak ránk s amelyet nagyobi) kiadások esetén a város segített ki, jóformán már csak a tornyok építése folyt. Az északi tornyot a főhajó párkányának magasságán túl, a falába foglalt V. László korabeli címer bizonysága szerint, a XV. század ötvenes éveiben fejezlek be. Nyomban ezután fogtak hozzá a mellékhajó magasságában félbenmaradt, jóval díszesebb déli torony kiépítéséhez, s négyszögletes részét a második emelet 3 ni-nyi magasságában látható évszám szerint 1461-ben fejezték be. A déli torony nyolcszögletes részének köveit, az itt látható magyar birodalmi címer kora alapján ítélve, később faragták. Ezt a részt azonban épen csakhogy megkezdték s az mindmáig csonka maradt. S bizonyos, hogy a Mátyás királytól a templom javára 1468-tól tizenöt évre elengedett, újévi ajándékot s az 1476-ban adományozott sót már csak a dóm külső díszítésének kiegészítésére 1 A legutóbbi restaurálás a szentély külsején csúcsosakkal cserélte ki a falkoronás íialákat. Ezek az új lialák azonban már mind szétmállottak és lehulltak. - Mihalik : Három kassai kőszobor. Archœologiai Értesítő 1910. 213—2-20. 1. :t A. R. v. Walcher: Burg Kreuzenstein. Wien 1914. 21. és 73. tábla. Az orgonakarzat lebontására a restaurálok azért kényszerültek, mert a karzat két árkádpillérének helyére a dóm új boltozalait lartó kél új pillér került. Az új karzat árkádívei ma utóbbiak közé ékelődnek.
